Nincs igaza Surányinak

„Tudniillik alapos okai vannak, hogy a lakáscélú jelzáloghitelek forintosítását mostanra időzítették. Négy oldala is van az ügynek. Egyfelől a devizahitelek forintosítása kapcsán szükség van a nemzetközi tartalékokra, mert ha nincs fedezet, összeomlik a hazai fizetőeszköz. Jelenleg 33-34 mil­liárd eurót tesz ki a devizatartalék-állomány, s ebből kilencmilliárd eurót „áldoz be” a jegybank. Momentán bőséggel rendelkezésre áll a pénz, négy évvel ezelőtt viszont a rendelkezésre álló devizatartalék több mint kétharmadát kellett volna „elégetni”. Az összehasonlítás végett: a mostani forintosítás a devizatartalék alig több mint húsz százalékát érinti, azt is - nagyon ügyesen – időben elnyújtott módon végzi el a jegybank.

Másrészt a monetáris tanácsnak volt bátorsága csökkenteni az irányadó rátát a korábbi hét százalékról folyamatosan 2,1 százalékra, ami meghatározza a lakáshitelek kamatszintjét is: jelenleg hat százalék körül lehet felvenni ilyen célból kölcsönt, korábban ez meghaladta a tíz százalékot is. Azaz az idő előtti forintosítás a törlesztési terhek jelentős emelkedését okozta volna a lakosság számára - elvégre a többség korábban pont az alacsony kamatozás miatt választotta a svájci frankos kölcsönöket. Az idén lefolytatandó elszámolás és a „fair banki” kamatozás pedig nem pusztán a kamatoldalon segít, hanem még csökkenti is a törlesztési terheket.

Harmadik pontként tartozik ide, hogy árfolyam-kockázati oldalról is nagy a könnyebbség: a háztartásoktól kvázi az állam veszi át a rizikót, és például a négy évvel ezelőtti helyzethez képest a csődkockázati szegmensben összehasonlíthatatlanul jobb a pozíciónk. Arról nem is beszélve, hogy mindez továbbjavulhat akkor, ha a hitelminősítők visszatesznek bennünket a befektetésre ajánlott kategóriába. Végezetül jogi feltétele is volt, hiszen az Alkotmánybíróság felhatalmazása, engedélye kellett a tömeges társadalmi probléma megoldásához.”