Új év, régi Únió

„A Közös Piacként indult EU olyan tevekaravánként halad imbolyogva előre, amely sokszor megáll, tétovázik, de sohasem fordul vissza. A vámok eltörlésétől a diákcsere anyagi támogatásáig, a mezőgazdaság finanszírozásától a határellenőrzés megszüntetéséig, a közösségi versenyjogtól a közös pénzig sok kompromisszumra volt szükség, és nem is minden uniós tag részese az összes eredménynek. De mindeddig egyetlen közösségi vívmányt sem szüntettek meg, közel hatvan év alatt a már elért integrációból egyetlen elemet sem csináltak vissza. Személy szerint szkeptikus vagyok azokkal a jóslatokkal szemben, amelyek szerint 2015-ben kilépésre, a közösségi jog egyoldalú és durva megsértésére, vagy az eurózóna szétesésére lehetne számítani. A három legfontosabb poszton, ha csak nincs valami rendkívüli esemény, nem lesz változás: a német kancellár, az uniós bizottsági elnök és a francia államfő marad a helyén.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kellene komolyan venni az idén esedékes választásokat. Eredetileg a májusra tervezett brit választások ígérkeztek az első izgalmas voksolásnak, de a márciusra előrehozott görög erőpróba felülírta a meglepetések menetrendjét. Nem értek egyet azokkal, akik katasztrófát várnak a Sziriza esetleges győzelmétől. A régi görög politikai elit oly mértékben korrumpálódott és lejáratódott, hogy legfőbb ideje egy új erő megjelenésének. A görögök szerencséje, hogy van egy népszerű új pártjuk, amely a kommunistáktól a régi szocialista párt csalódott híveiig széles tömegeket tud mozgósítani. Alexisz Ciprasz, a párt karizmatikus ifjú vezetője nem szeretné kiléptetni országát az eurózónából, csak mérsékelni akarja a görög társadalmat szinte megfojtó megszorításokat. A németek – akiket 1945 után amúgy óriási amerikai segélyek segítettek talpra állítani – most azt mondják, hogy az új görög kormány egyetlen cent engedményre sem számíthat. De az eurózónából való görög kilépés nem érdeke a stabilitást mindenek fölé helyező merkeli politikának. És hát Görögország nemcsak rossz adós, hanem a Földközi-tenger keleti medencéjének stratégiai kulcsa is. Aki ezt elfelejti, az sokkal többet kockáztat, mint amennyibe a Szirizával való megegyezés kerülne.”