„Már-már anekdota számba megy a mondás: a magyar parlamentben nem a legnagyobb frakciónak van kormánya, hanem Orbán Viktornak frakciója. Ehhez a helyzethez igazodik a miniszterelnök szóhasználata is – már jó ideje csak egyes szám első személyben beszél a kormányzat szándékairól.
Lehet persze tiltakozni azok ellen a vádak ellen, amelyek azt állítják a magyar vezetőről, hogy autoriter módon vezeti az országot, hogy semmibe veszi a demokrácia kollektív bölcsességet feltételező szabályait, ám a valóság, a napi gyakorlat mindezt cáfolja. (...)
Dr. Orbánnak nem számít a nemzetközi jog sem. Ha ő egyes szám első személyben úgy gondolja, hogy fel lehet jelenteni egy diplomatát, akkor úgy is gondolja. És ha nem teszi meg a NAV elnök asszonya, akkor majd »ő kirúgja«. De addig is bólogat hozzá stréber külügyér és ügyész egyaránt. Sorolhatnák hosszan a példákat, legyen szó bármiről - bankoktól kicsikart kártérítésről, családoktól megvonandó támogatásról – azt »ő adja« és »ő veszi el«. Személyesen.
Pedig még a királyok is fenséges többest használnak. Az autoriter vezetők privilégiuma az egyes szám első személy.”