Janicsárok

„Tisztelt Olvasó, szokott Ön így karácsonyutón hazaáruláson elmélkedni? Úgy a Télapu összes és a Reszkessetek, betörők negyvenhatodik ismétlése között? Meglehetősen zsenánt dolognak számít az ilyesmi még egy jobb romkocsmában is.

(...)

A jelenlegi magyar kormányt nem tudják belföldről megdönteni. Pedig van számos hibája, zavaró ügye, van, amire bölcsebb és egyértelműbb választ kellene adni. Javítani is kell és nagyon: de ezt ne külföldről mondják meg!

Nem azért, mert adott esetben nem lehetnek bölcsebbek, vagy ne hajszolnák nálunk régebbről a demokráciát, a piacgazdaságot és a közgazdaságtan ránk valamiért sohasem mosolygó vívmányait. Egyszerűen azért, mert az ő érdekük, nem a miénk. Ami nekik jó lehet, az nekünk sokszor árt.

Meglehet, ez túl egyszerűsítve hangzik, de lebutított érveket fogunk hallani az elkövetkező „civil tüntetéseken” is. Egyszerű szavakat, egyszerű igazságszerűségeket, lenyűgöző hazugságokat, amelyeknek a végén csak egy ki nem mondott valóság van: Magyarország ne legyen független. Ezért képeznek ki fess fiatalembereket és bájos lányokat, ezért visznek ideológia szintre termékpromóciókat, és ezért lesz szép és jó a »mekdonáldszosított« társadalom. Ami lehet egyébként az említett értékrend szerint nyugodtan »börgerkinges« is… Nem érték, csak preferencia kérdése.

A Magyar Szocialista Párt természetesen nem hazaáruló. A modern világban a hazaváltás egyébként is divatosabb szó. És jobban is fizet.”