Rossz románok vagyunk

Könnyen el lehet vinni a témát a humorizálás irányába, de ne tegyük, ugyanis jószerint mi még semmit sem tudunk valódi magyar önmagunkról. Ha igaz, hogy ennek a Kárpát-medencei térségnek létezik saját életserkentő nyelve, az mindig is csak a magyar nyelvünk lehetne, mármint ő lenne a vezérnyelv amelyhez csatlakozva a többi itt velünk körülöttünk élő népek ők is általunk teljesíthetik ki teljes egészben saját nemzeti énjüket, tudatukat, túlélési ösztönállandójukat. És most képzeljük el azt, hogy igaz az, hogy ezen a kárpát-medencei térségen minden időkben olyan népek életek, mint akiknek a főnyelvéből fakadhatott a mai magyar nyelv is. Magyarán: lehetséges nagy valószínűséggel, hogy a földkerekség összes létező kulturtájainak létezik egy-egy, az ottani társadalmi élettani körforgásokat minden időkben irányítani hívatott, csak rá jellemző, sajátosan egyedien meghatározó értékű vezető térségnyelve. Nálunk ez a nyelv a magyar volna, és ha létezik nyelvbeszélés terén kontinuitás, a jelek szerint ez a beszélt nyelv mindig is a magyar volt, hiszen az élő ma is lépten-nyomon erre figyelmeztet minket. Bizonyítás. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 1989 decembere után Erdély összes nagyobbacska városában manipulálási céllal az új szeku komoly hadibázisokat épített ki, akkor ha ezt a ránk nehezedő megtévesztési oláh szekus állandót kivesszük az itteni változások egyenlegéből azt kapjuk, hogy Erdély és nemcsak a mi térségünk 1989decembere után az első pillanattól kezdve, mint a jégpáncélból kiszabadult csonttá fagyott élet, úgy igyekezett iszonyú sebességgel visszaalakulni eredeti önmaga irányába az egykori Nagy-Magyarország határai közé. Az alkalmazott párhuzam, persze, nem tökéletes, hiszen a magyar szót nem lehet jégbe fagyasztani, sem pedig korlátlan időkig rabságban tartani, hiszen a mi magyar szavunk volna a kárpát-medencei legtökéletesebb életgeneráló összetevő. Másként, azokon a helyeken, ahol a magyar szó térségünkben nem juthat érvényre, ott rendre az élet kibontakozási események átállnak alapszintű túlélési fordulatszámra, és mivel az ezeken a helyeken lakó személyek egy magyarénál jóval egyszerűbb nyelvet beszélnek, így ők csupán egy, az életkörforgások változásaira leredukáltabb formában megnyilvánuló gondolkodási adottságnak kerülhetnek el a birtokába, képtelenek lesznek egymagukban megküzdeni a nagyvilági változások által rájuk szakadó sokrétű kihívásokkal. És a tenni képtelen önmarcangoló állapot egy adott időn túl átvált teljes mértékű önrombolási folyamatba, amely történés ma is zajlik mifelénk egyre vadabb formákat öltve. Így jutottunk el oda, hogy az önmagukért nélkülünk, magyarok nélkül tenni képtelen egyedek folyamatos jelleggel hagyják el a magyar nyelv által „kormányozatlanul” hagyott erdélyi és egyéb térségeket. És mennek, csupán a FADERE, a külföld re szakadt rumünok véleménye szerint is 7millió oláh testvér hagyta el az utóbbi években hazáját, olyan körülmények között, hogy e szám az utóbbi öt évben duplázódott meg. És míg milliószámra távoznak a gyarmatosítóink, ez az elköltözködési tendencia nálunk, magyaroknál jóval visszafogottabb, mi több a legtöbb külföldön szerencsét próbáló magyar személy idővel visszaköltőzik saját egykori magyaros életvilágába. A magyar nyelvnek tehát rendkívüli megtartó ereje van, képes az ősi röghöz való ragaszkodást mélységesen belénk égetni. Általa kell életre minden ebben a térségben és ahol ő nincs jelen ott többé már nem élet az élet, mindenfelé csak rabság honol, az ott lakók meg, mintha önmaguk végleges megsemmisítésére lennének beprogramozva. És aki magyarként kisebbségben közöttük él, annak is sorsa megpecsételődik, hiszen ez a magyar szó nélküliség esetünkben ügy működik, akár egy sorainkban elharapódzó gyilkos kórnak a pusztító hatása: aki magyartalan életkörnyezetben kényszerül, annak nemcsak lelkivilága lesz jóval szegényebb, de ugyanakkor az életvitele is egyszerűbbé válik, mit több az élete is rendkívüli módon megrövidül. És íme, az itteni magyargyűlölő vadoláhok sorra nyújtják be a kulcsot Teremtő Urunknak! Tehát most nem viccelődni kéne ezen a témán, hanem annál inkább cselekedni, a rezervátumi védett magyarok végre mellénk álljatok, hogy így elkerüljük azt ránk leselkedő borzadályt, hogy ennek az önrombolásra beállítódott kezdetleges kultúraféleségnek az önpusztítási hajlamát valamiképpen kivédjük. Ugyanis, ha ezek itt mindent tönkretesznek és nem leszünk képesek visszaállítani a magyar nyelv vezető szerepét e térségben, illetve továbbfolytatódnak jelenlegi oláh gyarmatosítóink részéről a végérvényes ellehetetlenítésünkért titkosszolgálati eszközökkel lefolytatott alja bukaresti indíttatású előemberi merényletek, a megejtett magyartalanító akciók következtében, megszűnik jelenlegi szűrői szerepkörünk továbbérvényesülni és így ez a folyamat végül elérkezik majd élesben is a jelenlegi magyar államhatárokhoz. Majd pedig az események kivédhetetlenül túlfolynak rajtuk, miáltal a védett magyarok rezervátuma a rájuk telepedő oláhokkal a nyakukban visszavonhatatlanul végveszélybe sodródik, hiszen a rombolás balkáni keletű előemberi sötét erőivel földalatti gerillaharcot vívni, soha nem volt, és az elkövetkezőkben sem lesz könnyű egy dolog.

Mert épp annyira Matuzsálemina lennél? (mert a fenti egyik rezzenésből úgy vélem, nő vagy) Senki sem annyira öreg, hogy ezt be is ismerhesse...

Totálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy ultraortodox román legyek, és büszke vagyok rá. Totálisan alkalmatlan vagyok arra, hogy oláhtalpnyaló féreg legyek, mint ez a "next", és ez is elégedettséggel tölt el.

Aki rossz román, az jó ember. A románság és az emberség fordítottan arányos egymással.