A nagymamám és Carl Lewis

„Miért nem képes az Európai Egyesült Államok arra, amire az Amerikai Egyesült Államok?

– Leginkább azért, mert nincsen Európai Egyesült Államok. Amikor az euroszkeptikusok azt állítják, hogy mindent Brüsszel határoz meg, akkor elképesztő tévedésben vannak: egyáltalán nincs központosítás. Az unió tagállami érdekek mentén működik. És éppen ezért nem is állítanám, hogy az Európai Unió beteg. Nem az EU van bajban, hanem bizonyos tagállamai. Bajban vannak a déli és a kelet-európai tagállamok, bajban van az Egyesült Királyság. De például az eurózóna létrehozása nagyon kedvezőnek bizonyult a németeknek, akik lefölözték az euróövezetet azon keresztül, hogy visszafogták a béreiket. És nagyon jó volt az eurózóna az adóparadicsomoknak, Ciprusnak, Máltának, az Egyesült Királyságnak. Persze az is tény, hogy ha a zóna egyik része bajba kerül, az magával húzza a másik részét is.

Az európaiak egy része sokkal kevesebbet dolgozik, mint például az amerikaiak, nem beszélve az ázsiai­­akról, miközben magas életszínvonalat vár el.

– Az, hogy az európaiak kevesebbet dolgoznak, ez tény, de szerintem ez így jó; ugyanis az európaiak kevesebbet akarnak dolgozni. Nem akarnak olyan társadalmat, mint például az amerikai, ahol 10 fizetett szabadnap jut egy évre. Mi nagyon boldogok vagyunk a magunk harminc-egynéhány fizetett szabadságával és azzal, hogy nem kell este 7-ig, 8-ig dolgozni. Európa a jóléti állam modellje, nem akarunk Kína lenni, ahol nincs semmiféle jóléti transzfer, és ahol a végletekig ki lehet zsákmányolni a munkavállalókat. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az lenne a cél, hogy visszaépítsük az Európa által felépített civilizációs vívmányt, a jóléti államot.

Az azonban tény, hogy ezek a kontinensek versenyképesebbek Európánál.

– Valóban versenyképesebbek, mert a szabadkereskedelem révén elszívják az erőforrásainkat. Ha ide bejöhetnek a munkavállalók és a természet kizsákmányolásával készült olcsó kínai áruk úgy, hogy nincsenek védővámok, és éppen most bontjuk le az Egyesült Államok felé is a védővámokat, ebből az következik, hogy a munkahelyek elmennek oda. Nem azért nem fenntartható az európai modell, mert a jóléti állammal lenne a baj, hanem mert áttranszferáljuk a lehetőségeket azoknak az Európán kívül dolgoztató nagyvállalatoknak, amelyek egyébként az európai politikusok kampányát fizetik az átláthatatlan finanszírozási rendszerben. Európa tehát lehetőséget ad a nagyvállalatoknak arra, hogy átvigyék a termelésüket olyan országokba, ahol gyengék a szakszervezetek, ahol nincsenek jóléti kiadások, nincs környezetvédelmi díj, satöbbi. Aztán itt állunk meglepve, hogy Európában komplett generációk számára nincsen munkalehetőség. Valójában persze nem mondják meg őszintén, hogy azért nincs munkája ennek az úgynevezett elveszett generációnak Európa-szerte – a 20-as és 30-as éveikben járó fiatalokat nevezik így –, mert a munkahelyeiket elvitték Kínába.”