Ne Matolcsy döntsön a forintosítás miatti profit sorsáról!

Tegnap megjelent a kormány döntése a lakossági devizahitelek forintosításáról. Korábban már tudni lehetett, hogy a jegybank a bankok rendelkezésére bocsátja a szükséges euró összeget, ami a 9-10 milliárd eurót is elérheti. Gyorsan fussuk át, hogy jó ötlet-e a forintosítás. Korábban nem javasoltuk a forintosítást, mára viszont megváltozott a helyzet, és kimondottan szükségesnek gondoljuk.

Ma miért lehetséges a forintosítás, ami korábban nem?

Előre rögzítsük, hogy piaci alapú forintosításra (amikor a bankok a piacon veszik meg a szükséges devizát) semmi esély, ezt csakis a jegybank devizatartalékának felhasználásával lehet megtenni.Ekkora összeget a bankok a piacon csak úgy tudnának megvenni, hogy közben összeomlik a forint árfolyama.

Nagyon röviden: az ország külső eladósodottsága, a pénzpiaci sérülékenysége, a globális pénzpiaci környezet, az állam devizában való finanszírozhatósága és a devizahiteles probléma nagysága korábban egyszerűen nem tette lehetővé, hogy a lakossági devizahiteleket forintosítsuk.

Mára minden felsorolt tényezőben sokat javult a helyzet: a világ nagy jegybankjai öntik a pénzt a piacra, emiatt sokat javult a globális pénzpiaci környezet, ma sokkal kisebbek az elvárt kockázati felárak, a magángazdaság gyorsan leépítette a külső hiteleit, ami csökkentette a külső eladósodást, a sérülékenység szintje tovább esett az egyre magasabb folyó fizetési többlet, a beáramló óriási EU-s források, az alacsony belső fogyasztás és így alacsony import miatt. Az állam egyre inkább forintban finanszírozza magát: előbb a lakosságot célozták, most pedig a bankrendszert mint új, addicionális hitelezőket. Ezeknek a folyamatoknak a következményeként esett le az elvárt jegybanki tartalék mértéke: ma minden irányadó tartalékolási szabály szerint túl magas a devizatartalék a jegybankban.

A devizahitelek nagysága devizában kifejezve közben nagyot esett. Ahogy törlesztünk, folyamatosan csökken magától is az állomány, de az előtörlesztések és a végtörlesztés tovább gyorsították ezt. Mint ahogy a mára nemfizetővé vált és csődbe jutott hitelesek is kiesnek a még fizető devizahiteles portfólióból. Ha belekalkuláljuk a devizahitel portfólió újabb 3 milliárd eurós csökkenését, akkor nagyságrendileg 8 milliárd eurós lakossági hitelről beszélhetünk az elszámolások után. Ekkora összeggel (összesen az elszámolásokkal 9-10 milliárd euróval) ma már csökkenthető a devizatartalék nagysága. Magyarul: amíg korábban nem volt lehetséges a forintosítás, addigra mára ez lehetővé vált.

Szükséges-e a forintosítás? Igen, mert Matolcsy gyengíti a forintot…

Szintén nagyon egyszerűen: ha nincs olyan állandó specifikus tényező, ami gyengíti a forintot, akkor nem szükséges. Az előző évek rossz gazdaságpolitikája és az újból és újból kitörő globális (és európai) válság időről-időre gyengítette a forintot, de olyankor mindig volt egy balanszírozó szereplő Magyarországon: a jegybank. A jegybank mindenkori politikájával (explicite ezt természetesen el nem ismerve) vigyázó szemét mindig a forintra vetette. Persze nem is véletlenül: a magyar gazdaság adottságai (nyitottság, eladósodottság, külföldi szereplők) miatt az árfolyam hatása sokkal erősebb a reálgazdaságra és az inflációra, mint a kamatszint hatása. Emiatt a jegybank mindig az erősebb forint politikáját követte a turbulenciában gyengülő forint esetében. Szóval, kamatemeléssel, intervencióval, mindenhogyan. Tehette ezt nyugodt szívvel, hiszen a jegybank non-profit intézmény, vagyis nem célja profit realizálása. Figyelhet nyugodtan az ország érdekeire, nem kell a rövid távú, partikuláris, a jegybanknál jelentkező jövedelmezőséget figyelembe vennie a monetáris politika irányításakor. Nagyon is rendjén van ez így: sokkal szélesebb körű hatásai vannak a monetáris politikának, mintsem hogy a jegybank profitérdeke erősen kihasson politikája alakítására. Magyarul: amíg non-profit jegybank irányítja az ország pénzügyeit, addig nem is szükséges a devizahitelek forintosítása.

Pontosan ez változott meg az idén. Emiatt vált nagyon gyorsan szükségszerűvé a forintosítás.

Matolcsy György az elmúlt hónapokban implicite bevallotta, hogy profit megszerzésére törekszik a jegybank élén. Ráadásul ezt nem szándékozik befizetni a jegybank tulajdonosának, a magyar államnak, hanem azt ő akarja elkölteni. Idén éppen az unorthodox gazdaságpolitika (bár nincs ember, aki tudná, hogy ez mit is jelent pontosan) új iskoláinak létrehozására és aránytalanul magas finanszírozására, meg új tágas ingatlanokra. A csuda tudja, mit vesz belőle jövőre, nem ismerem őt, nem tudom, mi lehet még a hobbija. Hiszen úgy tesz, mint aki megdolgozott ezért a pénzért, nyilván az ő joga is elköltenie azt.

Azonban ez a magatartás fontos változásokat implikál a devizahiteles gondolatmenetben. Azt tudni kell, hogy jegybanki profit idehaza csak és kizárólag a forint gyengüléséből eredhet. A jegybanki kamateredmény mindig negatív (hiszen a magyar alapkamat magasabb, mint az euróban tartott eszközökön realizált hozam, a jegybanki kamat költség, az euró hozamok bevételek a jegybank szempontjából), amit ráadásul jelentősen ront is a Matolcsy által indított Növekedési Hitelprogram (hiszen ezekért a hitelekért 0% kamatot kap a jegybank, de a megnövekedett forint likviditásra is fizeti a mindenkori alapkamatot). Ezt a veszteséget kell meghaladnia a forint leértékelődése miatt forintban kifejezve folyamatosan növekvő értékű devizatartalékon realizált devizaátváltási eredménynek.

Ebből már könnyen belátható a megváltozott jegybanki hozzáállás hatása a devizahitelek kérdésére.Ha a jegybank folyamatosan profitot akar termelni, akkor ezt csak a forint folyamatos gyengítésével tudja elérni. Ez pedig emeli a lakossági devizahitelesek tartozását, és emeli az államadósságot is (aminek majdnem fele devizában van denominálva). Magyarul: Matolcsy gyengíti a forintot, és ezt a devizahitelesek és közvetve mindenki megfizeti.

Emiatt sürgető a devizahitelek forintosítása. Ha Matolcsy kezében hagyjuk a forint árfolyamát, akkor mindenki rosszul fog járni. Nem azt a kérdést kell feltenni, hogy ha ezeken az árfolyamszinteken forintosítunk, akkor a devizahitelesek realizálják az eddig elszenvedett árfolyamveszteséget. Hanem azt a kérdést, hogy mi lesz a devizahitelesek helyzete, ha nem forintosítunk? Könnyű a válasz: rosszabb, mert jövőre még gyengébb lesz a forint, aztán azután még gyengébb és így tovább. Mert van egy befolyásos intézmény, amelyik folyamatosan gyengíti azt: a jegybank.

Tehát a forintosítás egy szükséges és lehetséges alternatíva, ezt helyesen ismerte fel a kormány. Persze ez valójában komoly önkritika is, mert jó gazdaságpolitikával nem kellene forintosítani!

A forintosítás következményei

A forintosítás úgy fog végbemenni, hogy az MNB egy előre meghatározott árfolyamon odaadja a jegybanki tartalékból az eurót a kereskedelmi bankoknak, akik ugyanezen az árfolyamon elszámolnak az ügyfeleikkel. Ahogy fentebb írtam, ekkor egy egyszeri, de óriási profit keletkezik a jegybanknál. Az előre meghatározott összeg vagy a 2014. november 7-i MNB középárfolyam (308,97) vagy a Kúria döntése utáni átlagárfolyam. Mivel a devizaadósoknak valószínűleg kedvezőbb lesz a 308,97-es szint, így ezzel számolunk a továbbiakban.

Amikor eladja a jegybank a tartalékot, akkor minden euró után kap 308,97 forintot a kereskedelmi bankoktól. De neki ennek a megvétele még jóval olcsóbb volt, hiszen több évvel ezelőtt vette meg ezeket az eurókat. A jegybank folyamatosan vezeti az ún. devizatartalék bekerülési értéket, ami kifejezi, hogy a teljes devizatartalék átlagosan hány forintért lett megvéve. Ezt az adatot folyamatosan csak a jegybank ismeri, de ma ennek értéke olyan 292 forint körül lehet (azt lehet tudni, hogy félévkor 288.95 forint volt), és év végén elérheti 293-294 forintot.

Fontos mellékszál, hogy 2014 első félévében nagyon gyorsan, a korábbi ütemnél sokkal gyorsabban emelkedett a bekerülési árfolyam: 2013 végén még csak 281.15 volt, 2012 végén pedig 271,74. Azaz csak 2014 első felében 7,8 forintot emelkedett, míg tavaly egész évben 9,41 forintot. Ezt a megnövekedett jegybanki devizatartalék-kereskedés váltotta ki: 2014 első félévében így óriási árfolyamváltozásból realizált profitot állított elő a jegybank: 248,4 milliárd forintot! Jellemző, hogy tavaly ugyanebben a periódusban csak 60,5 milliárd forint nyereség lett ugyanebből, azaz idén 188 milliárd forinttal nagyobb lett a profit ezeken a műveleteken. De tudjuk miért volt szükség ennyi haszonra: a jegybank által a saját alapítványaira elköltött 200 milliárdot csak profitból lehetett elkölteni! Magyarul Matolcsy direkt sok devizakereskedést hajtott végre a gyengülő forint mellett, hogy magas legyen a jegybank profitja, és arra költse, amire csak akarja! De további következménye is van ennek. Ha év végén 294 körül alakul a devizatartalék bekerülési értéke, akkor egy ennél erősebb forintárfolyam esetén veszteség keletkezni a jegybanknál, hiszen alacsonyabb árfolyamon tudná értékesíteni az eurót, mint amennyiért megvette. El tudja azt valaki képzelni, hogy Matolcsy vissza fogja erősíteni a forintot, és veszteség éri a bankját??? Aligha…

Amikor a jegybank elad egy eurót a forintosítás miatt, akkor kb. 15 forint nyereség keletkezik rajta, hiszen 308.97-en adja el és kb. 294 forinton vette. Ekkor, ha 10 milliárd euró felhasználásáról van szó, akkor a jegybanknál 150 milliárd forint egyszeri nyereség keletkezik a forintosítás miatt. Várhatóan 2015-ben fogják a forintosítást kivitelezni, persze, az idei profit már megvan a jegybankban, ez majd inkább jövőre kell.

Na de ezt már nem hagyhatjuk. Nem hagyhatjuk, hogy még egyszer előforduljon, hogy Matolcsy kontrollálatlanul döntsön százmilliárdok sorsáról. Legjobban akkor járnánk, ha Matolcsy lemondana és távozna a jegybank éléről. Miután sajnos a mai rezsimnek finoman szólva sem kenyere az önkritika és az önreflexió bármilyen formája is, ezért vélelmezem, hogy Orbán Viktor megtartja jobb kezét. Ki tudja mire lesz az még jó!

Azt viszont már nyugodtan követelhetjük a kormánytól, hogy:

1. A jelenlegi feltételek mellett a forintosításnál keletkező kb. 150 milliárdos haszon közpénz, az nem a jegybanké! Követeljük, hogy azt a jegybank fizesse be a Kincstárba, és a kormány fordítsa államadósság-csökkentésre. Így a köz pénze a köz tartozását csökkenti, ez a legtisztességesebb felhasználási módja ennek az összegnek. Ezzel a GDP arányos államadósság 0,5%-al csökkenthető lenne. Amúgy sem sikeres az adósságcsökkentő politika, minden év végén csak trükközéssel sikerül 2 napra alacsonyabb adósságot kimutatni. Ez legalább egy egyszeri csökkenéshez vezetne.
2. Ha erre nem hajlandó a rezsim, akkor viszont legalább a devizahiteleseket segítsék meg ezzel az összeggel! Inkább a devizahiteleseket segítse a kormány, mint Matolcsy újabb lázálmainak a megvalósulását! Ebben az esetben ne a fenti 308,97-es árfolyamon adják oda az euró összeget a bankoknak (és végső soron a devizaadósoknak, mert a bankok ugyanennyin számolnak el velük),hanem bekerülési árfolyamon! Ez év végén kb. 293-294 forint lesz. Ezzel a húzással 150 milliárd forinttal lehetne csökkenteni a devizaadósok tartozását!

És persze azt, hogy a jegybank térjen vissza a non-profit működésre. Mert most for-profit, de sajnos non-profi.