Az amerikai választó elsősorban a saját életét figyelve szavaz. S mit lát? Először is nem él jobban, az újabb gazdasági fellendülés egyelőre elkerüli a középosztályon belüli amerikai polgárt, az »alsóbb néprétegek« felé meg még optimista újságcikkek címeiben sem jár – igaz, ők jellemzően el is kerülik a választási urnákat az Egyesült Államokban is. Obama elnökségének meghirdetett fő célja, a választási csodafegyvernek szánt egészségügyi reform a saját pártjával és a republikánusokkal kötött alkukban »feloldódott«. Némileg profánul: a gazdagoknak túl sok, a szegényeknek túl kevés. A választásokat eldöntő középosztályt pedig kimondottan idegesíti. (…)
A külpolitika ezután már csak hab volt a tortán. Az amerikai választónak elege van a háborúkból. Obama anno azért is nyert, mert megígérte, hogy kivonulnak Irakból és Afganisztánból, működni fog a pax America. Hát nem működik. Afganisztánban sincs nyugalom, a hadurak bármikor tűzvésszé fokozhatják a mostani parázslást. Irakban pedig ismét háború van, az Egyesült Államok a szíriai rezsim elleni harcban létrehozta vagy legalábbis hagyta létrejönni a világ eddigi legveszélyesebb terroristaszervezetét. Ráadásként ott van Ukrajna is. Az amerikai választó arról meggyőzhető, hogy a »demokrácia eszményét« a világ minden pontján saját kormányának kell keresztülvernie, de utálja, ha vezetői ezen ráfáznak. Márpedig Ukrajna finoman szólva sem sikersztori, a washingtoni elitet méltán bőszíti, hogy elnöke mindig legalább két lépéssel lemarad Vlagyimir Putyin mögött.”