A kétharmad határán

„Ahogyan 2010-re az MSZP vált azonossá a 20 év csalódásaival, úgy mostantól egyre inkább Orbán fogja jelképezni mindazt, amiből a társadalom nagy részének elege van. A Fidesz is lehet még utódpárt. (...)

Váratlan, mennyit csökkent a Fidesz népszerűsége az ősz folyamán , s hogy – első ránézésre úgy tűnik –, csak a Fidesz hardcore támogatói mentek el voksolni Ózdon és Újpesten is. A többiek elbizonytalanodtak. Erős túlzás volna azt állítani, hogy a tüntetések révén megmozdult az egész társadalom, de Orbán radikalizálódása megmozdította a jelen pártjain aktívan túllépni próbálókat és ledermesztette Orbán szavazóinak nem csekély részét. 

Az október 12-e után tartott megismételt és időközi választások közös tanulsága, hogy 1) kimutatható az erősödő elégedetlenség a hatalmi párttal szemben, 2) ennek az elégedetlenségnek nem csak hogy pártos hordozója nincs egyelőre, de ideológiai iránya, víziója, jövőképe sincs. Hol az MSZP-nél, hogy a Jobbiknál bukkannak fel a szavazatok. Ez így azért elég rizikós. Érvényesül valamiféle összefogás-logika is, legalábbis a kihívóra szavazás szándékában ez mutatkozik meg. És a választókat mintha nem nagyon érdekelné, hogy mit mondanak nekik a pártjaik, kire szavazzanak, kire ne szavazzanak. A váltakozó sikerek mögött a pártok területileg egyenetlen támogatottsága húzódik meg, amiből az is következik, hogy amiként Ózdból nem következett Újpest, úgy Újpestből sem következik Veszprém. Ahány ház, annyi lejátszási mód.

És akkor azt még nem tudjuk, hogy a mozgalmi ellenzék és a pártos ellenzék útjai továbbra is párhuzamosan haladnak-e – időnként át-átkiabálnak egymásnak –, vagy egy ponton keresztezik egymást. Vagyis, hogy eljön-e a pillanat, amikor a tiltakozó mozgalom képviselőjelöltet állít vagy támogat. 

Az meg egy külön kérdés, hogy mi volna a jelentősége annak, ha Veszprém elvesztésével megszűnne a Fidesz-KDNP parlamenti kétharmada. Mert egyrészt, már minden az övék. Másrészt, úgyis megpróbálnának bevásárolni egy külső támogatót - ez azonban nem annyira egyszerű és az ezzel járó botrány hatalmas politikai károkat okozhat a hatalmi pártnak, nem lehet feltűnés nélkül véghez vinni. Harmadrészt, kétharmad nélkül nem lenne azért annyira könnyű újból kiigazítani mondjuk a választási törvényt. Negyedrészt, a kétharmad esetleges megszűnéséig vissza is vehetnek a kétharmados szabályozások számából, illetve átalakíthatják ismét az Alkotmánybíróság hatáskörét, hogy majd feles törvényekkel babrálhassanak tovább.”