Az ügynökök jelentéseit történészeknek kellett volna feldolgozniuk. Csak így lett volna biztosítható, hogy azok nem válhatnak sem a bulvár, sem személyes bosszú eszközeiévé.
Klapka György, főállású bulvárhős a Blikk hasábjain indított hajtóvadászatot a tizenhárom éve meghalt színész, Szuhay Balázs ellen. A zálogos állítása szerint Yoda magyar hangja ügynök volt és jelentett róla.
Miután az ügy egyik szereplője halott, így nem tud védekezni, a másik oldalon pedig az ország legsötétebb bulvárorgánuma áll, néhány tényt érdemes tisztázni:
I. Az, hogy valakit beszerveztek, az esetek többségében annyit jelentett, hogy a beszervezett személy maga is áldozat volt. Az Állambiztonság zsarolással és fenyegetéssel kényszerített tízezreket ebbe a helyzetbe. Bármilyen könnyű is egy George Clooney meg egy Bruce Willis film között elképzelni, hogy Kádár titkosrendőrségének csak úgy nemet lehetett mondani, ez valójában nem volt opció.
II. Egyetlen tény számít: az ügynök okozott-e másnak kárt a tevékenységével? Mi szerepelt a jelentésekben? Amíg erre a kérdésre nincs válasz, addig nincs ügy, nincs botrány és nincs bombasztikus Blikk-címlap sem. Legalábbis ezt kívánná a minimális kegyelet és erkölcsi érzék.
III. Az ügynökök jelentéseit történészeknek kellett volna feldolgozniuk. Csak így lett volna biztosítható, hogy azok nem válhatnak sem a bulvár, sem személyes bosszú eszközeiévé.
IV. Ez a botrány kizárólag a Szuhay családnak okoz fájdalmat és megaláztatást. Azoknak, akik biztosan ártatlanok.
V. Azok az állambiztonsági tisztek, akik a besúgások rendszerét működtették, emberek ezreit zsarolták, fenyegették, figyelték és törték meg, lehetetlenítették el vagy börtönözték be, nos ők vígan élik nyugdíjas éveiket vagy dolgoznak továbbra is a magyar állam kötelékében. Az ő inkognitójukat minden kormány megvédte a rendszerváltás óta, és megvédi mind a mai napig. Legyen az akár jobb-, akár baloldali kormány.
VI. Magyarországon ahelyett, hogy egyszerre nyilvánosságra hozták volna az ügynökök és a tartótisztek állományának teljes névsorát, és az ahhoz tartozó valamennyi adatot - ahogy mondjuk Németországban tették -, inkább nevenként: Vikidál Gyulánként, Szabó Istvánonként, Szuhay Balázsonként szivárogtatják ki a beszervezettek kilétét, így lehet ugyanis a nemzet feltáratlan drámáját a legjövedelmezőbben - lapszámonként - értékesíteni. Ha a magyar társadalom számára egy katartikus szembenézés keretében feltárultak volna múltjának addig eltitkolt bűnei, ma vajon mivel adnák el a Blikk újabb és újabb számait? Minden nap rá lennének szorulva Berki heréire.
VII. A felszín alatt vajon mennyi zsarolás és fenyegetés zajlott ezek körül az adatok körül az elmúlt negyedszázad során? Az úgynevezett békés átmenetért azzal fizetünk, hogy a lelkünk mélyén, bűntudatosan tovább hordozzuk a Kádár-rendszert. Az ügynökök ügye a magyar társadalomnak ugyanolyan kibeszéletlenül rothadó, gennyes sebe, mint az államszocialista rezsim egyéb bűnei, a holokauszt, vagy Trianon. A szembenézés, a feltárás és a felelősség elvállalása helyett e téren is általános a maszatolás, a sunnyogás és főleg az általános lefojtás nyomán kialakult neurózis felhasználása pillanatnyi haszonszerzésre.
Történészek szerint a komáromi események, eredmények példátlanok a magyar szabadságharcon, sőt az európai horizonton végig nézve is. Klapka György akarata érvényesült, Magyarország legnagyobb örömére.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Ez a pillanat Ábrahám Róbert öklének képében érkezett el.
Valamikor hittem olyasmit, hogy Puzsér Róbertnek van valami minimális jelleme.
Tordai szerint „stratégiai hiba” lett volna, ha nemcsak a Párbeszédből, a frakcióból is kilép.
Mindez Boris Johnson memoárjából derült ki.
Egyre nagyobb külső nyomás nehezedik az ukrán elnökre, hogy tárgyalásokat kezdjen a háború lezárásáról, még akkor is, ha ez Ukrajna számára fájdalmas engedményeket követelhet.
