Hont András a napokban nyílt vitára hívta Puzsér Róbertet

Puzsér válasz helyett először egy ízléstelen, összemontírozott képet rakott ki.

Az ügynökök jelentéseit történészeknek kellett volna feldolgozniuk. Csak így lett volna biztosítható, hogy azok nem válhatnak sem a bulvár, sem személyes bosszú eszközeiévé.
Klapka György, főállású bulvárhős a Blikk hasábjain indított hajtóvadászatot a tizenhárom éve meghalt színész, Szuhay Balázs ellen. A zálogos állítása szerint Yoda magyar hangja ügynök volt és jelentett róla.
Miután az ügy egyik szereplője halott, így nem tud védekezni, a másik oldalon pedig az ország legsötétebb bulvárorgánuma áll, néhány tényt érdemes tisztázni:
I. Az, hogy valakit beszerveztek, az esetek többségében annyit jelentett, hogy a beszervezett személy maga is áldozat volt. Az Állambiztonság zsarolással és fenyegetéssel kényszerített tízezreket ebbe a helyzetbe. Bármilyen könnyű is egy George Clooney meg egy Bruce Willis film között elképzelni, hogy Kádár titkosrendőrségének csak úgy nemet lehetett mondani, ez valójában nem volt opció.
II. Egyetlen tény számít: az ügynök okozott-e másnak kárt a tevékenységével? Mi szerepelt a jelentésekben? Amíg erre a kérdésre nincs válasz, addig nincs ügy, nincs botrány és nincs bombasztikus Blikk-címlap sem. Legalábbis ezt kívánná a minimális kegyelet és erkölcsi érzék.
III. Az ügynökök jelentéseit történészeknek kellett volna feldolgozniuk. Csak így lett volna biztosítható, hogy azok nem válhatnak sem a bulvár, sem személyes bosszú eszközeiévé.
IV. Ez a botrány kizárólag a Szuhay családnak okoz fájdalmat és megaláztatást. Azoknak, akik biztosan ártatlanok.
V. Azok az állambiztonsági tisztek, akik a besúgások rendszerét működtették, emberek ezreit zsarolták, fenyegették, figyelték és törték meg, lehetetlenítették el vagy börtönözték be, nos ők vígan élik nyugdíjas éveiket vagy dolgoznak továbbra is a magyar állam kötelékében. Az ő inkognitójukat minden kormány megvédte a rendszerváltás óta, és megvédi mind a mai napig. Legyen az akár jobb-, akár baloldali kormány.
VI. Magyarországon ahelyett, hogy egyszerre nyilvánosságra hozták volna az ügynökök és a tartótisztek állományának teljes névsorát, és az ahhoz tartozó valamennyi adatot - ahogy mondjuk Németországban tették -, inkább nevenként: Vikidál Gyulánként, Szabó Istvánonként, Szuhay Balázsonként szivárogtatják ki a beszervezettek kilétét, így lehet ugyanis a nemzet feltáratlan drámáját a legjövedelmezőbben - lapszámonként - értékesíteni. Ha a magyar társadalom számára egy katartikus szembenézés keretében feltárultak volna múltjának addig eltitkolt bűnei, ma vajon mivel adnák el a Blikk újabb és újabb számait? Minden nap rá lennének szorulva Berki heréire.
VII. A felszín alatt vajon mennyi zsarolás és fenyegetés zajlott ezek körül az adatok körül az elmúlt negyedszázad során? Az úgynevezett békés átmenetért azzal fizetünk, hogy a lelkünk mélyén, bűntudatosan tovább hordozzuk a Kádár-rendszert. Az ügynökök ügye a magyar társadalomnak ugyanolyan kibeszéletlenül rothadó, gennyes sebe, mint az államszocialista rezsim egyéb bűnei, a holokauszt, vagy Trianon. A szembenézés, a feltárás és a felelősség elvállalása helyett e téren is általános a maszatolás, a sunnyogás és főleg az általános lefojtás nyomán kialakult neurózis felhasználása pillanatnyi haszonszerzésre.