Orbán tudja, mi a néplélek, és a politikában minden próba-szerencse

„Az orbáni rendszerváltás egy kísérlet?

A politikában minden kísérlet. A rendszerváltás nem kísérlet? A '90-es években már megírták, hogy a jelzős demokrácia-szerkezetekből majdnem négyszáz létezik. Ebből mi következik? Az, hogy minden egyes demokratikus berendezkedésnek van számos originális jegye. Az orbáni egy sajátos elképzelés, melyet ő eddigi élete tapasztalatából, kudarcaiból épít és alakít ki. Vele szemben a Magyarországon látható legtöbb politikus valójában nem politikus; papagájok, ideológusok vagy technokraták, vagy a három keveréke. A politika lényege a kreativitás, aki ezt nem érti, semmit sem ért a politika lényegéből. 

A rendszerváltás a kommunizmus meghaladását jelenti, ezért is használja a politikatudományi irodalom a posztkommunista időszak kifejezést. Posztkommunista időszakban vagyunk, ez azt jelenti, hogy nem vagyunk túl a rendszerváltáson. Nem a történelem, hanem még a mai események határozzák meg a folyamatot. Angolul egyszerűbb: nem »history«, csak »story«. Ez egy alkotmányos demokrácia. (...)

Nemzetállam-építés, de milyen áron? Államosítás, a hatalmi fékek, ellensúlyok rendszerének kiiktatása. A modell Kína, Oroszország és Törökország...

Mondott ő ilyet, hogy ezeket föl akarja számolni?

Már fölszámolta.

Miért számolta volna föl? A parlamenti kétharmados felhatalmazással élt. De az meg legitim. Nem lehet, hogy önnek a demokráciával van igazából problémája? Az, hogy egy demokrácia eljuthat oda, hogy ilyen hatalmat biztosít? Akkor kérdezem én, mit kell csinálni egy kétharmaddal? Úgy kell viselkedni, minthogyha csak egyharmadom lenne?

A miniszterelnök nem él a kétharmados felhatalmazással, hanem visszaél vele. Ez már közhely.

Ez játék a szavakkal, a jelenlegi hatalmon kívüliek félelme.

A kormányfői akaratot korlátlanul lehet érvényesíteni?

Ez a politika természete. Ez a hatalom természete.”