Liberalizmus a harmadik köztársaságban

„Magyarország két évszázada a modernizáció felé, a Nyugat felé törekszik. A harmadik köztársaság ennek a törekvésnek ez ideig az utolsó állomása volt. A kísérlet megtört, ahogy a múltban többször is. A liberálisoknak jó okuk van kritikus és önkritikus szemmel visszapillantani a történetére. De véleményem szerint arra is jó okunk van, hogy elgondolásunk lényege mellett kitartsunk. A liberalizmus erkölcsi alapvetései nem szenvedtek vereséget. S a kapitalista demokráciák bajainak megoldására nincs komolyan vehető ajánlat a liberális kapitalizmuson túl, a liberális demokrácián innen. A Nyugattól való elfordulás ajánlata elfogadhatatlan, a Nyugathoz való felzárkózásra pedig nem létezik másik, komolyan vehető elgondolás.

A 2010 óta kiépülő rezsim államosít, központosít, különadóval sújt improduktívnak kikiáltott ágazatokat; gazdasági és lélektani hadviselést folytat a bankok és a multik ellen, magántulajdont konfiskál és játszik át a kormányzó párt érdekkörébe tartozó személyeknek; a piaci vállalkozásokat állami függésbe hozza; külföldi befektetőket elűz vagy tönkretesz, majd bagóért kivásárol; hadakozik a nemzetközi gazdasági szervezetekkel és a pénzpiacokkal. Ez a rendszer nemcsak irracionális, de botrányosan igazságtalan is: elsőszámú vesztesei a legszegényebbek, elsőszámú nyertesei a kormányzó párt klientúrába betagozódott gazdagok. Ám azzal nem sokra mennénk, ha a gazdagoknak kedvező etatizmus és protekcionizmus helyett a középrétegeknek (Jobbik) vagy a középrétegeknek és a szegényeknek (LMP) kedvező etatizmussal és protekcionizmussal próbálkoznánk. Ezen a módon nem lehetne megállítani az ország perifériára csúszását.

Nemcsak arról van szó, hogy a gazdasági versenyben helyt tudunk-e állni. Arról is, hogy milyen társadalmi viszonyok közt adatik meg élnünk. A magyar liberálisok szabad és egyenlő polgárok közösségének szeretnék látni társadalmunkat, ahol társadalmi vagy etnikai származásától, nemétől függetlenül mindenki egyenlő esélyekkel indul az életnek; mindenki a saját belátása szerint alakíthatja az életét, s a különböző hiten, meggyőződésen lévő, különböző kultúrákkal azonosuló, különböző életformákhoz vonzódó emberek kölcsönös tiszteletben rendezik viszonyaikat. Ez az ideál meg sem közelíthető kapitalista piacgazdaság és alkotmányosan korlátozott képviseleti demokrácia nélkül. A kapitalista demokrácia ismert és mai tudásunk alapján elgondolható alternatívái mind rosszabbul teljesítenek – hosszabb távon a gazdasági mutatók szerint is, ami pedig a liberális értékek megvalósulását illeti, legrövidebb távon is.”