Várt lány várat nyer

„Egyedül a piacnak jó a minél kisebb család. Kopátsy Sándor közgazdász kollégám már harminc-negyven éve felhívta rá a figyelmet, hogy a kapitalista berendezkedés a család felbomlását szorgalmazza, hiszen a külön élő emberek jobban fogyasztanak, külön vásárolnak mosógépet, televíziót, satöbbi. Ne hagyjuk magunkat, hisz nem mi vagyunk a tőkéért, hanem a tőke van értünk, hogy megtermelje mindazt, amire szükségünk van!

De a tőke oldaláról nézve is jó a gyermekvállalás. Ha nincs gyermekeket nevelő család, akkor beszűkül a piac is. Mert akkor ki veszi meg a Barbie babát, pelenkát vagy élelmiszert? Az államnak is hatalmas gondjai lesznek, kisebb lakosság kevesebb forgalmi adót fizet, míg az állami szervezet működtetése ugyanakkora költségeket emészt fel. Bővülni nem lehet addig, míg nincs stabil felvevőpiac. Számtalan gazdasági érv szól tehát a gyermekvállalás mellett.

Ugyanez a gazdasági szemlélet tükröződik vissza abba a nyugdíjtervezetbe is, amely szerint a két gyermeknél kevesebbet nevelő szülő kevesebb nyugdíjat is kapjon. Ezzel tulajdonképpen azt fizetik vissza az állam felé, amit nem a gyermek felnevelésére fordítottak?

Egy nagy család nagyon sokat tesz be az állami kasszába – járulékfizetés, jövedelemadó, s a fogyasztása révén befizetett adó is jóval magasabb. Óriási anyagi ráfordítás egy gyermek felnevelése, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy mennyi idő és energia ez összességében. Akiknek nincs gyermekük, azok a karrierjükben haladhatnak előre, jobban kereshetnek, több munkát vállalhatnak el, nagyobb megtakarításra tehetnek szert az évek alatt. Nem én találtam ki ezt a modellt, nemzetközi szinten sem ismeretlen: Németországban is a gyermekszám függvényében számítják ki a nyugdíjakat, nem teljesen ugyanabban a rendszerben, mint a mi javaslatunk, de ebben a szellemben. A gyerekes családok tulajdonképpen két járulékot is fizetnek, hiszen befizetéseik mellett utódaikat is felnevelik, akik majd később segítenek a társadalom fenntartásában. Ezért gondoljuk, hogy a szakma megszerzéséig, középfokú végzettségig való felnevelés lenne az etalon. A mai rendszerben dupla annyit fizetnek azért, hogy kaphassanak egy szeletet abból a bizonyos »tortából« nyugdíjjáradékuk szerint. Még tovább lehetne honorálni azokat a szülőket, akiknek a gyermekei felsőfokú végzettséget is szereznek, hiszen ők nagyobb eséllyel juthat jó munkahelyhez, így többel szállhat majd be a közösbe.

Marad még addigra valami egyáltalán abból a bizonyos »tortából«? Az elöregedő társadalom miatt a mostani fiataloknak talán már egyáltalán nem kell a nyugdíjkérdéssel foglalkozniuk…

Ez egy fontos kérdés, mert nagy zavar van a fejekben a témát illetően. A nyugdíjjavaslat nem a kormány, hanem egy szakértői csoport ötlete volt, és nem is a kormánynak, hanem a társadalomnak kell azt felvállalni. Sőt követelnünk kell ennek a megvalósítását, mert a politikusok szerint ugyan az elkövetkező harminc évre rendben van a nyugdíj, na de utána mi lesz? Ennek a nyugdíjjavaslatnak éppen az a lényege, hogy egy olyan dolgot hirdetne meg, ami nem most lép életbe. Akkor már késő intézkedni, amikor a probléma megmutatkozott!”