Mennyivel lenne jobb, ha meghívnák a Political Capitalt is, aztán persze nem az nyerne? Semmivel.
„A másik ügyre meg, a Népszabadság feltárása: nos, aki a korrupt L. Simont akarja ebbe belelátni, az persze bele fogja, nekem nagyon nem megy. Meghívtak három ismerős céget egy kommunikációs pályázatra, és érdekes módon ismerős cég nyert. 10 milliót.
Vessenek a kutyák elé, de pont azt bírtam L. Simon régi, színházigazgatós javaslatában is. Hogy őszinte volt. Ez az eljárás is az. Mennyivel lenne jobb, ha meghívnák a Political Capitalt is, aztán persze nem az nyerne? Semmivel. Amíg ez a kommunikációs szakma külön cégekbe szerveződve létezik, ameddig normálisként fogadja el a polgár, hogy minisztériumok, fejlesztési tanácsok és egyéb szervezetek éppen kommunikációs feladatok ellátásáért fizetést kapó munkatársai nem tudják ellátni ezeket a feladatokat, s feltétlenül külsős cégekkel kell elmondatni, hogy »itt megújul egy út«, nos, addig nem érdemes azon háborogni, hogy ismerősöket hívnak meg ilyen pályázatokra.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Még a 2026-os választás előtt kap egy utolsó „dollárfröccsöt” az ellenzéki sajtó.
Ilyen, amikor visszanyal a fagyi.
A közelmúlt legendái mellett külföldön bizonyított nagynevű szakember is beadta nyilvános pályázatát, ezekből szemezgettünk.
Bandika, a lövészárkokon való képmutató sajnálkozásaitokat pedig épp most hugyoztad telibe.
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
A 22 éves, kezdő újságíró cikke az író halála miatt nem került nyomtatásba.
