Na most én megmondom, hogy miért nem tudnak vitatkozni a magyarok

„Miért nem ismerik egymást a magyarok?

Azért, mert mindenki a saját világában mozog, ott érzi magát biztonságban kulturálisan, ha kilép belőle, elbizonytalanodik. Ismerek egy embert, aki bejárta a fél világot, aztán amikor egyszer elmerészkedett Szikszóra, elcsodálkozott, hogy 150 forint egy feles a korcsmában, és így élnek a magyarok vidéken. A feles valóban 150 forint volt, a magyarok vidéken azonban nemcsak úgy élnek. A magyarok nagyon sokféleképpen élnek, egy egynapos szikszói látogatásból csalóka képet lehet csak alkotni.

Miért nem akarják megismerni egymást a magyarok?

Azért, mert félnek. Félnek attól – nem viccelek –, hogy a másikfajta magyarok majd bántani fogják őket. Ha nem figyelnek, vérüket veszik. Szily mesélte tegnap, hogy kamu akkreditációval ott volt sok évvel ezelőtt, a rendszerváltás környékén az MDF egy nagy országos gyűlésén, mert kíváncsiak voltak a haverjával, hogy a nemzetiek valóban emberevő szörnyetegek-e, ahogy hírlik. Ilyen is van, ilyen kíváncsiság, csak ritka, mint a fehér hüllő. Hiszen a magyarok attól is félnek, hogy a sajátos közösségeik által más közösségekről kialakított, kerekre formált képnek baja esik. Ez pedig súlyos identitásproblémákhoz, -repedésekhez, sőt akár -vesztéshez is vezethet, nem árt óvatosnak lenni. Aki náci, legyen náci, aki komcsi, az komcsi, aki zsidó, az zsidó, a cigányok meg pláne maradjanak cigányok, a buzi buzikról nem is beszélve. Összedobáltam itt össze nem illő dolgokat is, biztosan értitek, miért.

Ebből adódóan a magyarok beszélni sem tudnak egymással, nemhogy vitatkozni.”