A múlt fogságában

„A 2014-es választások után lassan semmivé válik a balliberális megmondóemberek befolyása és évtizedek óta tartó szellemi terrorja. A kánont állító ballib csapat emblematikus alakjai évtizedekig hivatottnak érezték magukat arra, hogy eldöntsék, ki szalonképes és ki nem, ki az, aki sztárolható, sőt sztárolandó, és ki nem. Nos, a »tévedhetetlenek« most végre elveszítik tekintélyüknek azt a kevéske maradékát is, amit az idei tavaszig egyesek szemében még meg tudtak őrizni. A 2014-es választásokon a ballib oldal önmagára kényszerített »kormányváltó összefogása« látványos kudarcot vallott, és ez bizonyítékul szolgált arra, hogy az »okosak« nem pusztán nem értik a XXI. századot, de végérvényesen be is zárták magukat abba a ’68-as gondolati- és értékvilágba, amelynek szavatossága réges-rég lejárt. Olyan elvtelen kompromisszumot kényszerítettek a baloldal akkor még életképesnek tűnő pártjára, az MSZP-re, mely végképp ellehetetlenítette a párt megújulási folyamatát. Ez a semmilyen felelősséget nem viselő értelmiségi csoport folyamatosan támadta és alázta Mesterházy Attilát és a szocialisták többi olyan politikusát, aki az ő érték- és érdekvilágukon kívüli világ felé is orientálódni próbált volna, ha lett volna benne elég kurázsi.

A történelem nem vallás

A szocialisták fiatalabb politikusainak egy része ugyanis felismerte, hogy az az út, amelyet Orbán Viktor az elmúlt negyedszázadban bejárt, sok tanulsággal szolgál az ő számukra is. Megfigyelték és megértették, hogyan szervezte át és tette ütőképessé a Fideszt a 2002-es vereség után Orbán. Igaz, ennek mindenekelőtt a szervezeti és technikai részét tekintették mintának, azt azonban, hogy a mögötte meghúzódó gondolati és értékvilágon alapuló érzelmi közösség ennek a jól működő politikai erőnek legalább olyan fontos, sőt talán még fontosabb része, talán még ma sem értik. Mesterházy azt is felismerte, hogy a posztkommunista utódpártiságból származó lépéselőny elfogyott, és ami maradt, kevés ahhoz, hogy az MSZP a XXI. században is meghatározó politikai erő maradhasson.
A ballib értelmiségi és médiaholdudvar azonban még eddig sem jutott el. Nem értik, hogy 2008-ban elkezdődött az új század, ami más erőviszonyokat, más kérdésfeltevéseket, más konfliktusokat hozott magával. Ezekre pedig új válaszokat kell találnunk. Ehelyett a XX. század vitáit akarják a XX. században megnyerni, és nem a ma kihívásaira keresnek eligazítást a múlttól. A múlt azonban csak akkor kínál támpontot a jelen és a jövő kérdéseivel kapcsolatban, ha képesek vagyunk arra, hogy elfogulatlanul, lehetőleg előítélet-mentesen tanulmányozzuk. Ez az, amire a politikailag korrekt kánont kidolgozó és arra a hatalmát alapozó ballib értelmiségi tábor képtelen. Nem tudják megemészteni, hogy más értelmezési, megértési kísérletek is épp olyan legitimek lehetnek egy szabad társadalomban, mint az övék, és amit ők képviselnek, immár nem az a privilegizált, a hatalom által a társadalomra kényszerített narratíva többé, ami egykor, az ő uralmuk időszakában volt.”