Pogátsa Zoltán és a minimálbér-emelés, MCXXXVI. rész

„A szerző szerint a fenti mondatok csak azt bizonyítják, milyen nehéz nem-kizsákmányoló munkaadónak lenni. Vegyük azonban észre, hogy az idézett üzletembereknek érdemes tisztán önérdekből is támogatni a minimálbér-emelést, mégpedig azért, ami ki is derül az idézett szövegből: a minimálbér emelése megnöveli a versenytársak költségeit, minek következtében azok egy része kiléphet a piacról (illetve kevesebb lesz az új belépők száma), ami növeli a »etikus üzletember« piaci részesedését. A kilépők pedig nagy valószínűséggel kis-és középvállalkozások. Érdekes, hogy sokan épp azokban az esetekben szereti jobban a »multikat«, amikor azok versenykorlátozással és nem költséghatékonyságukkal és a fogyasztói igények hatékonyabb kiszolgálásával szereznek előnyt a piacon… (Tokfalvi gyakorlati kiegészítését lásd az első kommentben.)

A szabályozás érdekcsoportok általi befolyásolásának első fontosabb modern elmélete különben George Stigler néhai Nobel-díjas közgazdász »szabályozási csapda« néven ismertté vált hipotézise volt. Ennek egyik szemléletes példája Bruce Yandle libertárius közgazdász »baptisták és szeszcsempészek« parabolája. Baptisták alatt egy kormányzati politika jó szándékú naiv támogatóit kell érteni, a példában ez a politika az amerikai alkoholtilalom volt. A csempészek pedig azon érdekcsoportokat szimbolizálják, amelyek az adott politikát saját érdekeiktől vezérelve támogatják, felhasználva céljaik elérése érdekében a naiv »baptistákat«.

Nem érdemes persze ebből azt a következtetést levonni, hogy a minimálbér-emelések mögött feltétlenül üzeti érdekcsoportok lobbizása áll, de az mindenesetre elmondható, hogy bánkódni gyakran nem bánkódnak miatta, és ez – ellentétben azzal, amit Pogátsa mond – egyáltalán nem meglepő. Pogátsa Zoltán érvelhet azzal a minimálbér-emelés mellett, hogy a negatív foglalkoztatási hatás szerinte nem lesz jelentős. Felhozhatja erre elméleti érvként a monopszónia-modellt (mert úgy tűnik, erre alapozza az optimista vélekedését, bár ez nem derül ki egyértelműen a szövegből), még ha ez sokunk szerint egyáltalán nem meggyőző. De ha lehet, olvassa el alaposabban a saját írását, és ne zárkózzon el az evidens következtetéstől. Ezzel talán eljut oda is, hogy az „üzletemberek” nem véletlenül nem tömegével »neoliberálisok«, az említett neoliberálisok pedig alapvetően nem business-pártiak, hanem piacpártiak, és egyébként szociálisan sem érzéketlenek.”