Megjöttek a kazah huszárok

„Mint ezeken a hasábokon Mészáros Tamástól olvashattuk, Kazahsztán a világ egyik utolsó diktatúrája. Előfordul a kínzás a kihallgatásokon, a politikai ellenfelek bebörtönzése, a bíróság nem független, korlátozzák a szabadságjogokat. Narszultan Nazarbajev 23 éve elnök. Legutóbb is 95,5 százalékkal választották újra. Ne nagyon firtassuk a 4,5 százalék renitens sorsát. A parlamentben olyan többsége van, amihez képest a kétharmad smafu. De hogy a kazah nemzeti egységet még véletlenül se zavarhassa meg holmi ennek ellenére kiszűrődő vita, arról a parlament szóvivője gondoskodik, aki véletlenül az elnök lánya. 2012-től a kazahoknak új nemzeti ünnepük van: »az első elnök napja«. És ki volt az első elnök? Na ki? Hát persze, hogy az érdemdús Nazarbajev. Hogy vidámabb legyen az ünnep, Nazarbajev nevét vette fel az egyetem. A múzsák is áldoztak az elnök dicsőségének oltárán. Bemutatták a róla készült filmtrilógia első részét.

És míg a gazdasági kapcsolatok keresése a magyar kormány részéről érthető, az már a különleges politikai szimpátia lakájgesztusai közé tartozik, hogy az egyik közszolgálati televíziónk nemrégiben le is vetítette a filmet. Csakis kiemelkedő művészi értékei és hitelessége miatt! Ha efelől lett volna akár egy grammnyi kételyem, a műsorújság megnyugtatott: »Egyedülálló játékfilm.« Az elnök írásai alapján készült, »tehát valóságos eseményekre épül«. Hiszen amit a diktátorok vallanak magukról, az utolsó szóig igaz. Lásd még ebben a műfajban Néró magát dicsőítő verseit. A kis Szultán először pilóta akart lenni, azonban mindnyájunk üdvére és örömére »a sors más csúcsok felé irányította őt«. Gondolom, hamarosan láthatjuk őt e csúcsokon járva a köztelevízióban a trilógia további részeiben.”