Mérlegelni való

„Magyarországon állampárti diktatúra volt, a belső elhárítás és a titkosszolgálatok pedig egy idegen állam, a Szovjetunió leányvállalatai voltak. Aki ebben a korban ilyen szerepet – ráadásul középvezetői szerepet! – vállalt, az tisztában volt vele, hogy semmiféle szakmai hivatást nem fog tudni gyakorolni, munkájával saját népe elnyomásában tud csak kitűnni, karriert építeni.

Az elmaradt rendszerváltásnak köszönhetően Tasnádi László főnökei megúszták a nyilvános akasztást, ő maga és társai pedig az emigrációt, illetve a társadalom perifériájára sodródást. Olyannyira megúszták, hogy időközben sikeres üzletemberekké váltak, és kapcsolati tőkéjüknek hála mára újra megkerülhetetlen embereknek számítanak. Ma, 2014-ben az emberek többsége nem igényli ezeknek az embereknek az elszámoltatását, és őszintén szólva ezen nem is lehet csodálkozni, amikor Tasnádi Lászlónál sokkal nagyobb halak úszkálnak vígan az elhazudott rendszerváltás korrupciótól és nepotizmustól bűzlő csatornájában.

Az a vonat már elment, amikor Tasnádit el lehetett volna küldeni forgalmat terelni a Hungária körútra, de az ember legalább minimális önmérsékletre számítana egy magát nemzetinek és antikommunistának valló kabinettől. Magyarán: ha már Pintér Sándor hátán sikeresen felmászott a politika másodvonalába, legalább az első sorba, a kirakatba ne tegyék be.