A Professzorok Batthyány Köre kell a miniszterelnöknek

Véleményem szerint, amelynek cáfolatát természetesen örömmel veszem, a Professzorok Batthyány Köre -- egyes tagjainak ezzel ellenkező eseti állásfoglalásai dacára -- nem más, mint egyike Orbán, a Fidesz és a magyar kormány szervilis szatellit szervezeteinek, amelyik közleményben undorodik a szoborlefejezési performansztól és az azzal összefüggésbe hozható, »gyűlöletkeltő, uszító« politikai erőktől, pedig mindössze (ha már a társadalmi erényekre hivatkoznak) az európai pluralizmus és a (nehéz) tolerancia társadalmi erényeit kellett volna gyakorolniuk ahhoz, hogy legalább nyilatkozatot ne adjanak ki ebben a tárgyban, különösen akkor, ha szobor ide vagy oda, a demokrácia lefejezése, majd felnégyelése tárgyában előzékenyen vagy türelmesen hallgatnak. 

„A Kör az a szervezet is, amely az oktatásügyet érintő folyamatos megszorítások és autonómia-korlátozás virágnyelven történő felemlegetése mellett leírta azt, hogy »az oktatásügy minőségi átformálásának Hoffmann Rózsa államtitkár jól ismert elvei, mély szakismerete és érzelmi azonosulása adtak hitelt«. A Kör az a kör, amelyik Schmitt Pál plágium és krónikus hazudozási performanszából azt hozza ki tanulságul, hogy a TF-et nem kellett volna a Semmelweis Egyetem karává (egyetemi szintre) emelni, de láss csodát, az rövidesen önálló egyetemi rangra emelkedik (újabb pont a méltó politikusoknak). A Kör az a kör is, amely szerint különösen vigyáznunk kell, hogy amikor hazánk ellen »kettős mércét alkalmaznak«, mindenkinek fedhetetlennek kell maradnia, Schmittnekezért kell mennie. És mindenki az maradt, professzor urak, ideértve az is, akivel nemzeti konzultálnak?.

Nehéz karakánsággal vagy legalább konzisztens értékszemlélettel vádolni a professzor urakat, amikor csak úgy tudnak közlemény kiadni, hogy a gyakorlatot adott esetben finoman vagy éppen hazugan helytelenítik (legfőképp az oktatási rendszerünkkel szemben elkövetett visszaélések tűnnek nehezen megemészthetőnek ebben a körben, ami azért jelentős önkorlátozás, már-már lobbimunka ahhoz képest, hogy mi folyik ebben az országban), de azokat, akiknek a neve összeforrott a gyakorlattal, közben dicsérik vagy megértik. Egy rossz pártszóvivő szintjén gyurcsányoznak és beszélnek a »nemzetközi érdekek hazai kiszolgálóiról« és a külföldi támadások belföldi »sugallmazóiról« (amiről nem lehet mást mondani, mint színtiszta sztálinista frazeológia), úgymond, az alkotmányos rend ellen kiállván, miközben az alkotmányos rend (a sajtó tulajdonosi rendszerének durva átalakításán, a választási rendszer manipulálásán stb. stb. keresztül megeső) ismételt, szisztematikus, tudatos kormányzati aláásására fecsérelnek egyetlen szót sem. Erősen kíváncsi vagyok, melyek azok ez európai értékek, amelyekkel a professzorok nem fordulnak végül szembe a közleményeikben.”