A magyar szavazat

„A parlamenti választás győztesének legitimációja betonszilárdságú, ezt a holnapi eredmény nem befolyásolja.

Demokráciában azonban egy választás sohasem tét nélküli. Ha például a Fidesz–KDNP a tisztán listás, vagyis arányos rendszerben lebonyolított választáson 50 százalék körüli eredményt ér el (a lehetséges 21-ből legalább tíz mandátumot megszerez), az olyan nyomatékot adhat az Orbán Viktor által európai középnek nevezett politikai tábor felhatalmazásának, amivel valóban lezárhatók például az áprilisi választás eredményének értelmezése körüli terméketlen viták. Ha túl akarunk lépni a múlt vitáin, ha időnket és energiáinkat értelmesebb dolgokra szeretnénk fordítani a jövőben, a kormányzó jobboldal nagyarányú győzelme sokat segíthet ebben.

Ez a választás kivételes lehetőséget jelent a jobbközép, polgári értékrendű választópolgárnak arra, hogy a Fidesz támogatásával a baloldali ellenzék pozícióharcába is beleszóljon. Ha ugyanis a kormánypártok hívei fegyelmezetten, nagy létszámban az urnák elé járulnak, növelik annak az esélyét, hogy a »demokratikus« ellenzék egyik vagy másik kisebb pártja elbukjon a bejutási küszöbön. Talán nem mindenki emlékszik: 2009-ben, a legutóbbi EP-választáson fordult elő először, hogy az SZDSZ öt százalék alatt teljesítsen (2,16 százalék), onnan pedig már nem volt visszaút. Egy hasonló forgatókönyv reménye mondjuk a Demokratikus Koalíció esetében, gondolom, kellő motiváció a részvételre egy jobboldali szavazó számára.”