Csodák csodája

„Ami pedig a reálgazdasági megközelítést illeti: immár a kedvező időjárás mellett, amely tavaly egész évben – az agráriumon keresztül – hozott svungot a gazdaságnak, új lendületet vettek az európai uniós forrásokból megvalósuló állami beruházások, és úgy tűnik, a háztartások is kezdik elhinni, hogy vége a krízis időszakának. Igaz, ehhez a – folytatódó – rezsicsökkentés is kellett: a belső fogyasztásbővülés is kezd hajtóerőt adni a bővüléshez.

Végre tarka-barka a gazdasági teljesítményt generáló szerkezeti kép. Ám valljuk be, hogy még nem a csodák csodáját érezzük: van hová növekedni! Hosszú időn keresztül voltak padlón olyan gazdasági ágak, mint az említett lakossági fogyasztás vagy éppen az építőipar. Utóbbi ráadásul csak az uniós forrásoknak köszönheti, hogy kijött a kátyúból. Hasonlóan hálás lehet a közösségi forrásoknak a beruházási oldal is, igaz, utóbbit az MNB hitelprogramja is segíti. Aggódnunk kell azonban a hazai pénzügyi szektor teljesítményéért, az anyabankok forráskivonásáért – ezen a téren aligha kerülhető el a bankkonszolidáció. Negatívan hat ugyanis a gazdaság egészére, hogy a céges és háztartási vonalon is aggasztóan magas a nem teljesítő hitelek aránya, vagyis azon banki kölcsönök volumene, amelyeket az ügyfelek nem különösebben akarnak visszafizetni. Márpedig normális gazdaság nem működik normálisan üzemelő hitelintézetek nélkül. Aligha kell ragozni az alaptétetelt, hogy bankhitelek nélkül nincsenek vállalati fejlesztések, beruházások: ezek hiányában pedig tartós gazdasági növekedés sincs.

Mindenesetre sokan várják már ezen a téren a vesszőfutás végét: a piaci szereplők és az ügyfelek is. És aligha érhető ez el egy újabb, egyébként valószínűleg indokolt devizahiteles mentőcsomaggal.”