Beszéd a Szabadság téren

Hölgyeim és Uraim!

Gréczy Zsolt vagyok, magyar és európai. Azért jöttem ide a Szabadság térre, hogy emlékezzünk,és beszéljünk a hitről. Akadémikusok és történészek vitatják azt itt épülő gyalázatos emlékmű létjogosultságát. Ennél is nagyobb tragédia, hogy Orbán Viktor nem hallja a sírást. Nem hallja azok jajveszékelését, akiket elvittek innen meghalni. A szülők zokogását sem hallja, azokét, akiket erőszakkal szétválasztottak gyermekeiktől. Nem hallja a menetben lépkedők sóhajait, nem hallja a vagonokra záródó ajtók, a Duna-parti sortüzek, és nyomukban az élettelen testek vízbe csobbanásának visszhangját sem.

Ha Orbán azt hiszi, hogy ezzel a förmedvénnyel kifizeti a Jobbikot, akkor téved. Ordas eszmék terjesztőinek száját nem lehet befogni márványtömbökkel. Horthy is leültette néha Szálasit, máskor gesztusokat tett szaporodó híveinek, a végén mégis neki adta át a hatalmat. A szobor egyre magasabb oszlopairól Orbán azt hiszi, megemelik őt, pedig az út, ez a lépcső lefelé, a politikai pokolba vezet.

Demokraták nem állnak szóba nácikkal. Nem hiszünk a nyájas, vizslasimogató Jobbiknak. Egy ilyen tévévita nem más, mint színház, ócska kampányelem. Háromszor három perces időkeretben fogják megvitatni a Jobbikkal, hogy szabad-e zsidózni, cigányozni, kasztrálásról beszélni, uniós zászlót égetni, embert leköpni? Ha kedves lesz a Jobbik, azért nyerik a vitát,. ha demagóg, akkor meg azért.

A terepmunka nem megúszható demokraták számára. Oda kell menni városba, faluba és megérteni, miért szavaztak ilyen sokan a Jobbikra. Szégyellném, ha kezet kéne fognom ilyen párt vezetőivel, de a szavazóikat megpróbálnám meggyőzni. Ez kétségkívül fárasztóbb munka, de tisztességes és őszinte.

Ezt az emlékművet pedig előbb-utóbb el fogjuk innen vinni a szoborparkba. Ott a helye a többi diktatúra mementói között. Hiszek abban, hogy ez hamarabb megtörténik, mint ezt ma sokan gondolnák.

Köszönöm, hogy meghallgattak.