Csak a Jobbik tematizálta a fontos témákat

„Van néhány olyan kérdés, ami a magyar társadalom nagy része számára, úgy tűnik, fontos problémaként tételeződik, mint pl. a devizahitelek terhe vagy a multinacionális vállalatok szerepe a magyar gazdaságban és ennek hatása a hazai életszínvonalra, vagy a milliókat érintő szegénység. Ezekkel a témákkal látványosan foglalkozott a kormány és a szélsőjobb is, az LMP-nek is vannak idevágó elképzelései, míg az Összefogásba tömörült ellenzék érdemi javaslatokkal nem állt elő. Miért?

A kormány válasza ezekre a problémákra klasszikus, konzervatív recept szerint alakul, a francia De Gaulle-féle vagy a távol-keleti fejlesztő államnak a rokona, alapvetően tehát államközpontú – ez az, amit az államot az élettapasztalatukból adódóan az államszocializmushoz kötők tévesen szocializmusnak szoktak értelmezni, vagy újrakommunizálásnak. A multik helyére részben a saját hazai vállalatokat kívánja helyezni, miközben a hazai foglalkoztatottakat mint olcsó munkaerőt árulja külföldön. Azt gondolom, hogy sem az LMP-nél, sem a Jobbiknál nem jön át igazából az alternatív modell, bár foglalkoznak a létező kritikájával, de egyiküknek sem sikerült áthoznia, mit csinálna helyette, főleg a protest jelleget mutatták fel.

Az Összefogás körüli erők pedig, bár úgy érzem, egyre bizonytalanabbul, de ragaszkodnak ahhoz, hogy a 20 éve kitalált modell működik: behozzuk ide a multinacionális tőkét. Ez az ún. dependens versenyállam modellje, amely ettől a tőkétől függ, és mindenre az a válasza, hogy versenyzünk a külföldi tőkéért. Ha megkérdezzük, hogy mitől lesznek munkahelyek, akkor az a válasz, hogy majd jön a külföldi működőtőke és megoldja. Az nem zavarja őket, hogy 25 éve nem jön elegendő tőke, és a térség országaiban mindenütt alacsonyabb a foglalkoztatás, mint az uniós átlag. Ha azt kérdezzük, hogy milyen életszínvonal politikát, szociálpolitikát csinálnának, akkor ugyanezt válaszolják. Az sem zavarja őket, hogy a keleti és nyugati átlagbér közötti különbség nő és nem csökken, és míg a nyugat-európai jóléti államok szakpolitikákat csinálnak, a magyar liberális tábor ezek helyett is csak a külföldi tőkére hivatkozik, hiába bizonyítják a számok a látványos kudarcot.

Értelmezhetőek- e úgy a múlt vasárnapi eredmények, hogy a magyar lakosság többsége kritikusan viszonyul a nálunk eddig megvalósult kapitalista piacgazdaság modelljéhez?

Szerintem az nem mondható, hogy a magyar lakosság általában véve kritikus lenne a kapitalizmussal szemben. A liberális oldal szereti ezt így beállítani, mintha általában a jelző nélküli kapitalizmust utasítanánk el, és visszasírnánk a szocializmust – miközben ez nem igaz. Arról van szó, hogy az imént leírt dependens versenyállam modelljével, a kapitalizmusnak ezzel a válfajával szemben a magyar lakosság jelentős része kritikus, méghozzá joggal, mert ők tényleg érzik a bőrükön, amit én csak a mutatókban látok, hogy ez elképesztő nyomort, szegénységet és bizonytalanságot hozott számukra.”