Értékválasztás

„Az egybegyűlt tömeget láthatóan cseppet sem zavarta, hogy a miniszterelnöki kampánybeszéd egyetlen mondata sem igaz. Hogy Magyarország – fájdalom – rosszul teljesít, mert rosszul kormányozzák. Hogy győzelmek helyett folyamatos vereségek érik, hiszen lemaradt még a régióban is, és a reális számítások középtávon sem ígérnek számára jobb pozíciót. Hogy egy vékony felső réteg kivételével a társadalom valamennyi csoportja vesztes lett, és egyre többen élnek szegénységben. Hogy a jogállam független intézményeit megszállta az autoriter hatalom, s hogy csak az egzisztenciális kiszolgáltatottság és az állami retorzióktól való félelem tartja féken a folyamatosan növekvő elégedetlenséget.

Orbán és a Fidesz politikai teljesítménye volna, hogy mindezt az állampolgárok egy jelentékeny táborában eltökélten nem veszik tudomásul – még annak ellenére sem, ha jobbára maguk is megszenvedik életkörülményeik romlását, lehetőségeik beszűkülését, gyermekeik reménytelenségét? Nem, ez nem politikai eredmény, mert a gátlástalan manipulációt nem tekinthetjük annak. A mértéktelen, hamis propaganda, a nacionalista hecckampány, a kormányt kiszolgáló médiatúlsúly csupán a demokráciát lebontó rezsimek hatalomtechnikai kézikönyvének perfekt hasznosítása. Mindennek semmi köze a politikai erényekhez. Elbolondítani, becsapni, félrevezetni, sőt: megmételyezni az ország lakosságának akár a választási győzelemhez is elegendő hányadát, ez önmagában a legkevésbé sem fokmérője a közjó előmozdításának. Ahhoz, hogy a polgárok ne veszélyes tévhitekben, ne a másként gondolkodók kirekesztésében reméljék megtalálni szabadságukat, hanem a közösen átérzett biztonságban, egymás tolerálásában és megbecsülésében, ahhoz nem sehová sem vezető harcokra, nem szakadatlan ellenségkeresésre, nem múltbéli gyűlölségek felszítására kell őket buzdítani. A szabadság nem lehet leszűkítő, csak kitágító fogalom – ez a mindenkori polgári mozgalmak tradíciója. Amelyek mindig Nyugatról indultak, szemben a despotikus, demagóg, keleties gondolkodással.