A kritika első hangja

„A már a trafik botrányt csúnyán elkapó, a nemrég halálbüntetésező Jani, aki már első nap azzal jön elő, hogy elkezdi csesztetni nemzetközi téren a norvég alapot, hogy épp kinek adja a pénzét. Hát, várhatott volna vele még, minimum egy hetet… Igen, az LMP-nek adta, ami mondjuk nem épp cuki dolog, de egy kétharmad után azon izmozni, hogy a norvég alap az 5%-os, és ezt az eredményt lehulló Fideszes szavazatokkal elérő LMP-nek adta a zsét, hát most mit mondjak… Kimondom: parasztság. (...)

De sajnos nem tudunk ebben elmerülni, mert már két nap után is arra kell koncentrálni, hogy ott áll Lázárjani, és izmozik, erőből tolja a fideszességet, azt, amivel azért 1.250 ezer kommancs, és 1 millányi Jobbik troll is erőteljes ellenszenvét fogalmazta meg három napja. A Fidesznek minden választás utáni számtan ellenére el kell gondolkozni azon, hogy az új kormány összetételének tükröznie kell a kívülről jövő és erős kritikákat, amik a Fidesszel szemben megfogalmazódtak, hogy 2018-ban egy kellően »vonzó ajánlattal« jelentkezhessen a választási piacon. Upgrade kell, sőt innováció kell, és ha van esze Orbán Viktornak, akkor meg is teszi ezt azzal, hogy az elmúltnégyév legelhasználtabb arcait visszahívja, vagy legalábbis új, kevésbé látványos szerepbe helyezi. Van ideje a keménykedésnek, és van ideje annak is, amikor fontosabb az, hogy minden kétharmad ellenére a kommunikációképesség, a kompromisszumkészség és engedékenység legyen az üzenet. Mert a keménykedés abba kényszeríti az ellenfeleket, hogy ők is a kétharmadra gyúrjanak, ami – mint tudjuk – jóval könnyebben elérhető ebben a választási rendszerben, mint a korábbiakban.

Fontos lenne, hogy a választási rendszer látható, és pazarló elemeit is minél gyorsabban módosítsák, és ha épp nincs meg a kétharmad, akkor azzal az LMP-vel, akivel érdemes egyezkedni ilyen kérdésekben, és nem a szocikkal, vagy a jobbikkal. Tehát őket alázni az első héten megint őrületnek tűnik. Persze, ha tovább nézünk, láthatjuk: a szocikhoz a kormány hozzá van szokva, megtanulta hogy győzze le őket. Schiffer kiszámíthatatlan, érthetetlen, a Jobbik vállalhatatlan, tehát érthető a hirtelen védekezés. De ilyenkor már saját vágyaink kerülnek előtérbe: mi szerettük 2002 és 2006 tétmeccseit még akkor is, ha iszonyatos érzés volt a vereség. És megértjük, ha a Fidesz ragaszkodik a régi ellenfélhez, aki most épp a földön leütve hever.”