Mit kezdjünk szélsőjobboldali honfitársainkkal?

„Második javaslatunkat a demokratikus pártok felé irányítjuk, és röviden úgy összegezhetjük, hogy aki náci párttal bármikor és bárhogyan egy húron pendül, aki egy náci pártot legitimál, akár azzal is, hogy vitatkozik vele – az legyen kedves elhúzni a nagy bús barnaságba. Tamás Gáspár Miklós, Schiffer András és Hont András hvg.hu-n lefolytatott, amúgy manapság ritka kulturált és megdöbbentő módon szinte kizárólag észérveket tartalmazó vitájából ez az egyszerű különbségtétel maradt ki – és a választások után ez a különbségtétel még fontosabb lenne.

Náci pártokkal nem vitatkozunk, és azokkal az undorító alakokkal, akik a hatalom és pénz iránti vágyukban cinikusan újraforgalmazzák a fasizmus legsötétebb gondolatait, ezzel megfélemlítik emberek százezreit és milliók lelkére borítanak árnyékot, másokat, konkrétan egymillió szavazót pedig becsapnak és hitegetnek – velük nincs mit beszélni.

A magyar demokrácia gyengesége, a demokratikus pártok töketlensége és Orbán Viktor – nem tudunk mást mondani – számító gonoszsága kellett hozzá, hogy a Jobbik a parlamentben ne váljon megvetett, kiközösített, komolyan sem vett páriává. Ennek következményeit még csak most kezdjük érzékelni.

De ennél is nagyobb hiba volt, és a mi hibánk is, hogy senki nem beszélt vagy nem beszélt elég jól és hangosan azokhoz, akikhez a Jobbik igen. Nem tudtunk jobbat ajánlani, mint a Jobbik rasszista és elitellenes hörgése, nem voltak jobb érveink egy szerencsétlen álnáci pártvezér kiskutyáinál. A magyar gazdasági és szellemi elit, a sajtó és a politika nagy része magára hagyta a magyar vidéket. Nemcsak a szegényeket, hanem mindenkit. Jó lenne ezen változtatni, mielőtt még többen észreveszik.”