Szüret a Krímben, háború után

„Aktuálpolitikai tétel (sajnos), a Krím-félsziget szőlőskertjeiből, az apropó az ismert ukrán-orosz-krími helyzeten felül kenszei kolléga néhány hónapos ideiglenes távolléte volt, amit a pannon térségtől és a Krímtől egyaránt távol, az Újvilágban tölt el némi borászkodással. A hetven éves bort félve nyitottuk meg, dekantáltuk, szelőztettük, és volt egy olyan érzésünk, hogy inkább csak (bor)történelmi értéke lesz a kóstolónak.

A szőlőfajtákat zoranka nyomozta ki, a címkéről nem derült ki egyértelműen, de fehér kokur (kokur belyi, avagy kakour blanc de crimee) a bor alapanyaga. A fajta kettős hasznosítású, csemegeszőlő is, borszőlő is, a pécsi kutatóintézetben is van belőle állítólag néhány tőke. (...)

Ízében dió és gyümölcsök aszalvány formájában, elsősorban füge, fügés sütemény, és itt is visszaköszön a tea. Szivarfüstös és dohányfagylaltos asszociációkat ébreszt, karamell és szamorodni idéződik fel, az érett zamatokat élénknek ható savak támogatják a mai napig.

Saját kategóriájában kiemelkedő az élmény, egy hetven éves tételtől talán egyikünk sem várt ennyit. Órákat tudtunk volna még eltölteni a társaságában, ha lesz még lehetőség a krími pincészet gazdag archívumából kóstolni, ne hagyja ki senki.”