Tektársak, könyörgöm, lőjetek!

„A szelíd lelkű Bencsik, aki - mint tudjuk - most éppen békemenetet szervez a szovjet-magyar, bocsánat orosz-magyar barátság megvédése érdekében - ehhez vajon mennyi pénzt kap a kormánytól? - és aki szerint Oroszország az emberi jogok paradicsoma Amerikához képest, egy sortűzzel védte volna a békét és az emberi jogokat; bizonyára igazi címlapkép lett volna egy, a Sándor-palota erkélyéről aláhulló aktivista.

Csak azt nem tudom, hogy azt a kérdést miért nem teszi fel Bencsik, legalább önmagának - nem elvéve magától persze a szelíd-szolid zsidózás lehetőségét, ahogy ezt ebben a blogbejegyzésében is teszi -, hogy vajon előfordulhatna-e az Egyesült Államokban, hogy egy olyan beruházást, amely évtizedekre eladósítja az országot, ráadásul egy új atomreaktor építéséről szól, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül, kihasználva a többséget, áterőltessenek a törvényhozáson? De nem, butaságot írok; ott, Bencsikék oldalán, orbániádában, ilyen kérdés nincs. Csak egy kérés: tektársak, könyörgöm, lőjetek.”