Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr!

„Nade. Igen Tisztelt Balog Úr, Igen Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az a múló kellemetlenség, amit most érezni tetszenek, az annak a fallosznak, amivel önök a nemzeti erőtér centrumából négy éve cseszegetnek mindenkit, aki 13 centinél távolabb áll, a másik vége. Bár lenne rá igény, holokauszt-ügyben a Mazsihiszt egyelőre nem lehet megkerülni, és ha a zsidó szervezetek végleg kivonulnak a kormány gigantikus pr-projektjéből, abból botrány lesz. (...)

Magyarországon az emberek nem elvakult Fidesz-hívő többsége négy éve kénytelen elviselni az önök civilizálatlan erőfitogtatását és annak következményeit. Nem hallgattak a józan észre, a kritikára, a civilekre, a szakemberekre. Nem hallgattak lényegében senkire, akit nem önök fizetnek, hogy azt mondja, amit hallani szeretnének. De most ebben a pimf ügyben megfogták önöket.

Az elismert zsidó egyházak makacskodni kezdtek, és a dolgok mostani állása szerint nem fognak rábólintani az önfelmentő, történelemhamisító ötleteikre. Akkor sem fognak, ha turulmadarak potyognak az égből, vagy ha hirtelen felindulásból önök Wittner Máriát jelölik a Nemzeti Emlékezet Bizottsága élére.

Attól persze önök még felhúzhatják az emlékművüket, a múzeumukat, és lelkendezhetnek Szakály Sándor bölcsességein: a hazai közvéleményt javarészt hidegen hagyják az ilyen,  szimbolikus jelentőségű ügyek. De a pr-csatát, amire most ezeket a milliárdokat költik, menthetetlenül elvesztik, és a kárt ezer felháborodott Fónagy János sem tudja majd önöknek helyrehozni.”