„Történelmileg úgy alakult – a többi régióbeli volt szocialista országhoz hasonlóan –, hogy a megfelelő tőke és a szakértelem hiányában szükség volt a külföldi szakmai befektetőkre a bankszektorban. Így alakult ki a 70-80 százalék körüli arány a régió legtöbb országban.
Nem hiszem azt, hogy a magyar banktulajdonos más motívumok alapján viselkedik és dönt, mint egy külföldi. Ha pedig azt gondoljuk, hogy a hazai tulajdonosok inkább politikai –a mindenkori kormányzatnak megfelelő – szempontok alapján hiteleznek majd, ezért fontos a »helyzetbe hozásuk«, akkor beszéljünk nyíltan és mondjuk ezt ki.
Egyesekben már felmerült a Postabank-párhuzam.
Kormány által befolyásolt bankok minden gazdaságban voltak, vannak és valószínűleg lesznek. De ennek vannak hivatalos formái: például a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) Zrt. arra jött létre 1993-ban, hogy a kormány kinyújtott keze legyen, és olyan feladatokat hajtson végre, amelyeket a mindenkori kabinet fontosnak tart. Az üzleti, kereskedelmi bankszektornak viszont nem ilyen alapon kellene működnie.
Ha elfogadjuk azt, hogy az állam képes hatékonyan működtetni egy céget, akkor miért termel az MFB – a kormány pártállásától függetlenül – veszteséget és hoz gyakran rossz döntéseket?
Úgy vélem, hogy az állam rossz tulajdonos, amely elsősorban nem üzleti, hanem politikai alapon hoz döntéseket.
Visszatérő kormányzati/MNB-s érv, hogy a külföldi tulajdonú nagybankok nem hiteleznek, nem segítik a magyar gazdaságot.
Tényszerűen igaz, hogy keveset hiteleznek, és ezzel valóban nem segítik a gazdaság élénkülését. Csakhogy ez nem csupán rajtuk múlik. A bank üzemszerűen abból él, hogy hiteleket helyez ki. A fő probléma, hogy nincsenek hitelképes projektek, beruházási célok. A magyar jegybank már több, különböző megközelítést használó elemzésben is körbejárta a kérdést, és arra jutott, hogy legalább felerészben a keresleti oldal felelős a helyzetért. A vállalatok nem látnak olyan célokat, amelyek miatt érdemes lenne hitelért fordulni a bankokhoz.”