„Nyugati elemzők, az összefogás külföldi szimpatizánsai és szorgalmazói néhány hete még nem vártak önöktől többet, csak hogy legalább »kijöjjenek a maccsból« (pingpongnyelven: a tíz poén alól), elkerülve az új orbáni kétharmadot. Mert ha ez ismét bekövetkezik, »kő kövön nem marad«.
Elég régen pingpongozhatott, mert változtak a szabályok. Nem huszonegy poénig megy a játék, csak tizenegyig. Eszerint pedig »ki fogunk jönni a maccsból«, remélem, tizenegy poénnal. A szett megnyeréséhez ennyi is elég.
Tiszteletreméltó optimizmus. És el tud képzelni olyan Orbánt, aki szoros eredmény esetén botrány, kollektív hisztéria, az ország destabilizálása nélkül adja át a hatalmat?
Azoknak, akik Orbán négy évének fő elszenvedői voltak, nagyon határozottan ki kellene állniuk amellett, hogy a kormányváltás stabilan, mandátumszámban is meggyőző fölénnyel menjen végbe. Akárki kerül ugyanis hatalomra, elképesztő gazdasági katyvasszal szembesül. Az Orbán által előidézett gondok csak hosszú távon orvosolhatók. Miniszterelnökünk a növekedés feltételeit gondosan eltaposta. Ha nem cselekszünk gyorsan, vége az álomnak, hogy Magyarország belátható időn belül felzárkózzon az unió fejlett nemzeteihez.
Látom, kezd formába lendülni. Ez már a régi Kuncze volt. Kampányemberként ön felzárkózásról, fejlődésről, koalíciókról szokott beszélni. Semmi ki lopott, mit lopott, mennyit lopott, kit kell elszámoltatni, kivel leszámolni?
Kampányban azt a módszert követem, hogy elöljáróban beszélek arról, amit az adott pillanatban fontosnak tartok, majd a közönség kérdez. Ez ötször már bevált. Ezen annyit módosítanék, hogy most kivételesen másodvonalba tenném a szakpolitikai ügyeket. Az a lényeg, hogy mi a tét, mit kockáztat a választáson az ország. Azt kérdezem az emberektől, akarnak-e örök szabadság- és rezsiharcban, háborúságban élni, vagy nyugalmat szeretnének végre. Szerintem ebben a kampányban ez a döntő kérdés. A botrányokat ismerjük, négy év alatt kitárgyalhattuk őket. Az a fontos, hogy továbblépjünk ezen a sötét korszakon.”