A nemzeti osztalék

„Mi a bajom, mégis, a LÉT koncepciójával?

A javaslaton végighúzódik némi »zsigeri« etatizmus: mélységi beavatkozás munkaadó és munkavállaló viszonyaiba, s ez a gazdasági versenyképesség javítását célzó valódi, gazdaságpolitikai lépések tekintetében korlátozó tényezővé válhat. Ám ezek részletek, rendezhetőek a program gyakorlati kidolgozása során.

Illúziónak tűnik a program »keresletoldali« gazdaság-ösztönző hatásának tételezése is. Ez már súlyosabb: kérdésessé teszi a program fenntarthatóságának megalapozottságát. Ha némi aggodalommal el is hiszem a LÉT alkotóinak, hogy az állampolgári alapfizetés költségvetésre gyakorolt hatását (bruttó 6000 milliárd Ft/év!) a bevezetés évében nagyjából kiegyenlítik a megtakarítások (számos más szociális juttatás megszűnése, a munkaadók/munkavállalók terhére végrehajtott »pénz az ablakban« átcsoportosítás, stb.) – mi lesz 2-3-4 év múlva? Mi lesz, ha a tartósan munkanélküliek száma tovább nő, vagy – éppen mert az állampolgári alapfizetés erre ösztönzi – a gazdaságilag aktív felnőttek újabb tömegei áramlanak át a szürkegazdaságba? Néhány százalékos elmozdulás, ezen a területen, ezer milliárdos fedezet- és költségvetési hiányt teremthet. Ez ma elviselhetetlen kockázat. Nehéz értékelni egy ilyen súlyú programot közép- és hosszú távú, a gazdasági növekedés és foglalkoztatottság alakulásának eltérő változatait tételező pénzügyi modell hiányában.

Roppant erősek a rendszer motivációs hatásai, s a várható hatásokra nézve nincsenek tapasztalatok. Vajon nem ösztönöz-e az »állampolgári alapfizetés« a legális munkaerőpiac elhagyására? Hiszen a szürkegazdaságban aktív, e nélkül is, és nem vesz részt a közteherviselésben a mezőgazdasági népesség nagyja, köztük éppen a mélyszegénységnek kitett honfitársaink legnagyobb tömege. Nem ösztönöz-e a mindenkit megillető alapfizetés »megélhetési« gyerekszülésre, nem torzítja-e radikálisan a demográfiai trendeket?