Ugyanakkor bizonyos esetekben szükség lehet az állam segítségére a bankszektorban, és ez nem mindig jelenti azt, hogy az adófizetők csak veszíthetnek egy ilyen ügyleten. Az állam számos országban segített a bankrendszer konszolidációjában, a válság alatt például az USA-ban. Később, amikor konszolidálódott a helyzet, haszonnal adott túl ezeken az érdekeltségeken. Időlegesen elfogadható lehet az állami tulajdon, tartósan azonban nyilván nem. Valójában a tulajdonos származása másodlagos.
Az, hogy egy bankrendszer jól működjön, nem azon múlik, hogy külföldi vagy hazai kézben van, hanem a szabályozáson. Egy jól szabályozott bankrendszer a tulajdonos kilététől függetlenül is jól működik, hitelez, és aktívan segíti a gazdaság szereplőit. Egy rosszul szabályozott pedig az egyébként ideálisnak tekintett állapotban, tehát magánkézben is könnyen a csőd szélére juthat.”