Robban-e a puliszka?
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Érdeklődés hiányában egyelőre elmaradt a román és bolgár munkavállalók, illetve potenciális „szociális élősködők” nagy-britanniai inváziója.
„Olyan a helyzet, mint a hatvanas években játszódó amerikai viccben, amikor a buszsofőr kijelenti, hogy vége szegregációnak, nincs fekete és fehér, ezentúl olyan, mintha mindenki egyszínű, mondjuk kék lenne. Úgyhogy tessék felszállni: a világoskékek előre, a sötétkékek hátra.
Most kicsit olyan, mintha az »egyenlők« között a régi tagállamok lennének a világoskékek, az újak meg a sötétkékek. Jó lenne ezen változtatni, nehogy az legyen a vége, hogy az unió nem a szubszidiaritáson, az együttműködő régiók közösségén alapuló entitás lesz, hanem egy mindenben diktálni akaró brüsszeli vízfej, valamint az egyenlők között is egyenlőbb, arrogáns nyugati, illetve a másodrendű keleti tagállamok összessége.
Utóbbi esetben ugyanis az egész EU-projekt jövője tűnik sötétnek.”