„A korszerű, világszinten hasznos tudású elittel azonban nem ez a helyzet. Ők azért távoznak, mert a mindenkori magyar szellemi elit végletesen kontraszelektált, a mindenkori magyar kormány pedig tökéletesen értetlenül áll a valódi innovációt létrehozó vállalkozások előtt, illetve sokszor velük szemben. Ők nem közvetlen pénzügyi kényszerből mennek el, hanem mert az életminőséget befolyásoló összes tényező sokkal kedvezőbb pár ezer kilométerre nyugatabbra.
A kormány pedig ezzel a réteggel szinte egyáltalán nem is törődik, nem kifejezetten azért, mert távoznak, hanem mert a kormány elképzelései szerint innovatív rétegre eleve nincs is szükség, az új technológiák pótolhatóak több, alacsonyabb hozzáadott értékű munkával, adott esetben közmunkával. Ez persze a gazdaság általános története szerint komoly tévedés. Mindig azok az országok és régiók tudtak felemelkedni, ahol az új technológiák jó hatékonysággal kerültek be a gazdaságba.
Ahogy a 19. századi Amerika is a tömeggyártással kezdte, majd utána önerőből is képessé vált a fejlett eszközök előállítására, ugyanúgy próbál előrejutni a modern Kína is. Ehhez képest viszont a magyar irány a low-tech felé kifejezetten visszalépés.”