A kommunizmus bukása nem igazolás a kapitalizmusra

„Még ellenfelei is kénytelenek egymás közt elismerni, hogy ha ön nincs, talán egészen másként, megalkuvóbban, lassabban vagy brutálisabban alakult volna a rendszerváltás folyamata. Hiszen belülről tompítani tudta az állampárton belüli keményvonalas szándékokat. Nem lehet, hogy ezt nem tudják megbocsátani önnek a politikai kútmérgezők mind a mai napig?

Ha erre kimerítően válaszolnék, az majdnem önméltatás lenne. Azt hiszem, hogy én csak tettem mindig a dolgomat, s igyekeztem felismerni azokat a történelmi fordulópontokat, amelyeken lépni érdemes.

Annak idején a Magyar Nemzet is szerepet kapott ebben a lépéssorozatban, hiszen a lakiteleki nyilatkozat ebben a lapban jelent meg először 1987 őszén.

Igen, főként az akkori főszerkesztő-helyettes, Tóth Gábor leleményességét dicséri, hogy meg tudta jelentetni a dokumentumot 1987. november 14-én. Tehát ennek is szinte napra a huszonhatodik évfordulóját ünnepelhetjük. Érdekes, de jellemző módon Kádár Jánosnak egy különösebb rossz szava sem volt addig amiatt, hogy részt vettem a lakiteleki összejöveteleken. Amikor azonban megjelent egy napilapban, tajtékzott és pártfegyelmit akasztott a nyakamba. Pontosan tudta: azzal, hogy elolvashatta a fél ország, egészen más hatást fejt ki, és már nem lehet a szellemet a palackba visszatuszkolni. Ezzel ami addig csak száznyolcvan renitens gondolkodó értelmiségi összejövetele volt, onnantól meghatározó nagypolitikai eseménnyé vált.”