Alkotmánybíráskodás a kormány szolgálatában

„Tágabb értelemben a törvény célja nyilvánvalóan az is, hogy visszaadja az igazságszolgáltatás jogszerűségébe vetett társadalmi bizalmat, és helyreállítsa a 2006. őszi utáni eljárások során »súlyosan megbillent demokratikus és jogállami egyensúlyt.« Azon nem lamentálunk, hogy milyen politikai jogok sérelmére került sor az eljárásokban, mert erre vonatkozóan utalást sem ismerhetünk meg az AB döntéséből; de azon igen, hogy miből gondolja azt az AB, hogy a jogállami követelményeknek megfelelő büntetőjogi értékelést végzett az Országgyűlés (!) akkor, amikor az utólag megkérdőjelezhető tartalmú rendőrségi vallomásokra alapított ítéletek semmissé nyilvánításáról döntött. Ha ugyanis volt hamis tanúvallomás, akkor az perújítási ok, és a bíróságok feladata a hiba korrigálása. Ha pedig nem volt ilyen, akkor nem világos: miért lehet egy jogállamban indokolt a jogerős bírói határozatok megsemmisítése, és miért országgyűlési képviselők döntenek erről? Ez vajon hogyan járul hozzá a »megbillent demokratikus és jogállami egyensúly« helyreállításához?

Az AB fő érve az volt, hogy a semmisségi törvény analóg a korábban megalkotott semmisségi törvényekkel, amelyek kommunizmus idején, illetve konkrétan az 56-os forradalommal összefüggésben az alkotmányossággal és az alapjogokkal ellentétesen meghozott büntetőítéleteket érintették, és kiállták az alkotmányosság próbáját (a semmisséggel kapcsolatos legrészletesebb érvelés a 1459/B/1992. AB-határozatban olvasható). Véleményünk szerint azonban az AB most alapvetően téves döntést hozott.

A kommunista diktatúra alatt elkövetett jogsértésekkel kapcsolatos analógia alapja csak az lehetne, hogy 2006 őszén a magyar állam éppúgy nem volt jogállam, mint a kommunista diktatúra idején. A 2006-os eseményeket értékelő, az AB által is hivatkozott jelentések azonban ezt nem támasztják alá.”