„A hagyomány szerint az ókori jósdában legendás önbeteljesítő jóslatok születtek. Spártáról megjósolták, hogy a pénz szeretete fogja megrontani a várost, és végül az ez ellen tett intézkedések indították hanyatlásnak a városállamot. Az önbeteljesítő jóslatok jelentik a hitelminősítő intézetek kritikáinak egyik nagy ágát.
Sokszor ugyanis a piac nem tesz mást, mint beárazza az országok várható, a hitelminősítők általi leminősítését, azaz a jövendölés mintegy döntéssé válik egy ország gazdasági sorsa felett. Mindez a megingathatatlan hit miatt, ami által megkérdőjelezhetetlen volt a neoliberális gazdasági módszertan.
Manapság azonban egyre több kritika és kérdőjel került felszínre a hitelintézetekkel kapcsolatban. Delphoi hitelessége ugyanúgy megkérdőjeleződött, mint a neoliberális gazdaságpolitikáé. Az idő előrehaladtával a görögökben, majd a jelen szemlélőben is kialakult a szkepszis. Megjelentek alternatív, az eddig elfogadott módszertanon kívül eső megoldások. Ez a folyamat a hanyatlás korát írja le. Nem intézetekét, egy gondolkodásmódét. Ennek megfelelően erősödik a törésvonal egy neoliberális és egy ettől eltérő irány között. Minden korszaknak megvan a maga hite, a váltás pedig annak felismerésével kezdődik, hogy új igazságok vannak érvényben. A monda szerint az a római császár kapta az utolsó választ a papnőtől, aki még kiállt a terjedőben lévő kereszténységgel szemben a misztériumvallások mellett: »Nem zenél többé a forrás (…) Követ, mondd el a császárodnak / Az új Isten elsöpörte a régi isteneket!«”