Német modernizáció Magyarországon

„Mintha az erkölcsi egységként nem, civilizációs mágnesként alig létező EU-nak a legfőbb célja nem a tőke működtetése lenne itt, hanem valamiféle kultúrmissziónak a teljesítése. Hát nem. Az EU hagyta, hogy Orbán berendezze itt az illegitim, korlátozott, keleties (ha tetszik, Carl Schmitt-i szuverén) demokráciáját, és mindeközben egy dolog volt neki fontos (minden liberális paláver dacára): a tőke üzemeltetésének biztonsága. A Nyugat, és konkrétan Merkel, elnézte, hogy Orbán lenyomjon nyolc Bokros-csomagnyi megszorítást a magyarok torkán, mert Orbán biztosítani tudta közben a megtévesztett magyarok mazochista együttműködését vagy éppen büszke követelőzését a még több megszorításért – és ezzel elkerültük Görögország sokkal költségesebb sorsát. A Realpolitik jegyében nem csinált semmit, mert Orbán kiebrudalta ugyan az IMF-et (vastaps a zsöllyéből), de ugyanazokkal a (pl. német) bankokkal, amelyek az IMF-et és az EKB-t finanszírozzák, lezsírozta a drágább »szabadpiaci«hiteleket (ütemes taps a páholyból). Megrendszabályozta a Merkelhez nem épp barátságos (német) energiaszolgáltatókat, miközben néhány érdekeltségüket azért túlárazva ki is vásárolta, hogy azok hálásak lehessenek a kancellárnak (és lenyeljék a megújuló erőforrások állami támogatásának őket berogyasztó németországi programját).

Konkrétan tehát hogy is kell kinéznie a big business és a big government összefonódását mindenek fölött károsnak tartó magyar konzervatívok (nem pedig a magyar rezsinacionalisták) Európa-dogmájának, amikor a német és belga kultúrimport a gyárakhoz vezető körforgalmakra igen, de a bérekre és a jogra nem terjed ki? Munkahely megtartó támogatásokra és adómentességre ja, de a magyar beszállítói kör bővítésére nein? (Látszat) GDP-növelésre ja, de adófizetésre nein?”