Az iskolai tankönyvfelelősök és a terjesztők az előző években szorosan és hézagmentesen működtek együtt. Ezt az együttműködést a közös anyagi érdekeltség olajozta hosszú éveken át.
„Amúgy a Kello egyik logisztikai partnere elmondta, eddig minden évben november végéig szállítottak ki tankönyveket az iskoláknak, vagyis a csúszás állandó. Csak a média figyelme nem állandó, és erősen függ attól, hogy ki van éppen kormányon. S arról se feledkezzünk meg, hogy amikor a Kello 2012 februárjában belépett a tankönyvterjesztés piacára, az akkori legnagyobb terjesztő a következő ajánlatot tette nekik: 11 százalék jutalék, de előre kifizetve! Az oktatási kormányzat ekkor döntött úgy, hogy inkább nekiveselkedik az állami terjesztésnek. És a lépéssel rengeteg egyéni érdeket sértett. A rengeteg egyéni érdek pedig mind összefutott valahogy az ellenzéki médiumok szerkesztőségeiben, ahol összekovácsolták a »Példátlan káosz a tankönyvellátásban« című hazugsággyűjteményt, amelyet – ellentétben a földrajzi atlaszokkal, színes matekokkal, nyelvtanokkal és egyebekkel – késedelem nélkül átnyújtottak a nagyérdemű és tanulni már nem nagyon akaró publikumnak.
Mindeközben a kiadók szünet nélkül bombázták az iskolákat ajánlataikkal, amelyek szerint ha megrendelnek egy osztálynyi tankönyvet, akkor a munkafüzeteket és a tanári példányokat ingyen szállítják. Így sok iskola csak tankönyvet rendelt a Kellótól, viszont a kiadók nem szállították ki a megígért munkafüzeteket és tanári példányokat. Aztán eljött a pótrendelések ideje, és a kiadók úgy gondolták, majd a visszáruból pótolják a hiányzó tételeket. Az iskolai tankönyvfelelősök nem foglalkoznak a feleslegessé vált tankönyvek visszaküldésével, a kiadók pedig egyszerűen nem nyomtatnak újra. Mert így lehet szidni az államot, a Kellót és mindenekfelett Orbán Viktort.
Mert a végső cél mégiscsak ez. Ez az, amit lassan beleírnak majd az el nem készült, négyjegyű függvénytáblázatokba is. És ezért még jogdíjat sem kell fizetni.”