Nem a kormányváltás fog fájni, hanem az, ha elmarad

Nem tudom, ki mikor látott utoljára „királyi” híradót – ha nem az életünkről volna szó, akár röhöghetnénk is azon, hogy a valaha ironikus jelző lassan szikár leírássá válik –, de, aki hosszabb kihagyás után néz bele, alaposan megdöbbenhet. A 2-3 perces – aktualitásoknak szentelt – hírblokkok helyét átvették az akár 10 perces hosszt is elérő pártpropaganda anyagok, amelyek a kormánnyal kapcsolatban elsősorban jó híreknek adnak teret. Az ellenzéket viszont naponta „leplezik le” – néha naponta többször is.

Nem vagyok kivétel ez alól én sem. 

A héten először azt kezdték sulykolni velem kapcsolatban, hogy Magyarország ellen tanúskodom a sukorói perben: hosszan tudósították például Selmeczi Gabriella sóhajtozását, hogy ő speciel nem is lepődött meg, én már csak ilyen voltam mindig – hivatalban is, szabadidőmben is „hazaárulok”. A közmédia és az orbáni médiabirodalom többi fogyasztóját attól a zavarba ejtő ténytől persze megkímélte, hogy én sem szóban, sem írásban nem tanúskodtam a választottbírósági-eljárásban. Kizárólag a magyar államot képviselő ügyvédi irodával működöm együtt, és kizárólag a magyar állam pernyertessége érdekében. Vagyis pont az ellenkezője igaz annak, amit állít.

A manipulálásra jó példa a szombati beszédem egyik túszul ejtett mondata, pontosabban annak az utóélete is. Az országos jelöltbemutató rendezvényünkön arra utaltam, hogy én egy olyan politikai közösséget vezetek, amely felnőttnek nézi a polgárokat, nem azt mondja nekik, amit hallani szeretnének, hanem azt, amit egy felelős politikai erőnek mondania kell – ezért mondtam ki annak idején azt is: fájni fog. Másnapra ebből a rezsim „filmhíradójában” az lett, hogy Bajnai megszorításokra készül, de nem mondja meg, milyenekre. Néhány órával ezelőtt ugyanezt a ráolvasást mormolta el Kocsis Máté is.

Hazudnak.

A helyzet a fideszes propagandaosztály rémhíreivel szemben az, hogy mi nem megszorításokra készülünk, hanem az egyenes beszéd-egyensúlyteremtés-növekedés szentháromságára épülő kormányzásra. 

Sőt: tűzről megint az beszél, akinek a háza ég.

A második Orbán-kormány első három éve – időarányosan is – sokkal jobban fájt a magyaroknak, mint a válságkezelő kormány időszaka: 2010 óta ugyanis több mint 2600 milliárdos megszorítást hajtott végre a rezsim névadója, amihez képest a rezsicsökkentés olyan, mintha végtagját elvesztő beteget kúrálna C-vitaminnal. Orbán kormányzása óriási fájdalmat okoz magyar vállalkozások és családok tömegeinek, pedig ő nem mondta, hogy fájni fog, sőt, ennek az ellenkezőjét hazudta, és még most is azt hazudja az embereknek, hogy jobban élnek, mint három éve.

Nem a kormányváltás fog fájni Magyarországnak, hanem az, ha Orbán Viktor hatalomban marad 2014 után is.