Aljas sport

„Nagyon aggasztó azt látni, hogy a Nobel-békedíjat pillanatnyi politikai kegyelemből is meg lehet kapni. Amikor Al Gore részesült a kitüntetésben, aki amerikai alelnökből lett a klímaváltozás elleni küzdelem első számú prófétája, már látható volt, hogy az akadémia nem tudja magát függetleníteni a politikától. Azóta kapott egy sor szervezet és ember, aki az amerikai politikai érdekekkel egybevágó célokért küzd, mint például az Európai Unió, amelynél azért van békésebb társaság a világon, vagy Barack Obama, aki hivatalból sem tehet mást, mint küzd az amerikai célokért. Mondani sem kell, hogy a most díjat kapott vegyifegyver-ellenes társaságnak volna egy sor kérdése a 2009-es díjazotthoz, minthogy az Egyesült Államoknak rengeteg vegyi fegyvere van, s Dick Cheney alelnök szerint nemzetbiztonsági szempontból helytelen döntés lenne leszerelni azokat. Izrael hagyományosan nem beszél arról, mit is rejtenek titkos raktárai, s Oroszország is bőven mesélhetne, mit semmisített meg, és mit hagyott meg működőképesen.

Nagyon kell szurkolni azért, hogy az OPCW sikeres legyen, és Szíria valóban megszabaduljon vegyi fegyvereitől, de valószínűtlen, hogy akkor a háborúra bármikor hajlandó államok vezetői maguk is úriemberek módjára követnék a példát. Ebben az esetben viszont a Nobel-díj áttételesen csak egy újabb csapás Szíriára, a lator államra, amely nem tud viselkedni, és a nyugatiak tanítják meg a civilizált háborúskodásra. Pedig Szíria már eleget vérzett.”