Nincs ünnep

„Az viszont senkit sem lepett meg, hogy a beszédek jelentős része a másik fél - finoman szólva - bírálatából állt. A demokratikus ellenzék vezetői láthatóan elszántak. Úgy érzik, meg tudják szabadítani az embereket attól a rezsimtől, amely a túlnyomó többségnek romló életet, kiszolgáltatottságot és reménytelenséget hozott. Egymás bírálata azonban nem segítheti a célok elérését. Különösen úgy, hogy a résztvevők előzetesen meg is állapodtak, tartózkodnak a szocialisták és az Együtt-PM szövetségének minősítésétől. Néhány szónok ezt az egyezséget nem tartotta be, ami hosszú távon is megkérdőjelezheti a velük való szorosabb együttműködés lehetőségét. Ugyanakkor a kedden megkötött választási megállapodása aláírói még tanúságot tehetnek nyitottságukról. A tegnapi demonstráción ugyanis érzékelhették, hogy sokan szélesebb összefogást szorgalmaznak és a voksolásig hátralévő viszonylag rövid idő alatt ennek lehetőségeit is fel kell mérniük. Az is tény persze, hogy jelenleg az MSZP az ellenzék legnagyobb és legerősebb pártja, tehát ellenében semmit sem lehet tenni.

Ám a kormányváltóknak nem csupán ezzel a problémával kell megküzdeniük a következő időszakban. A folyamatos ellenoldali offenzíva miatt is óriási a felelősségük. Azzal a kétharmaddal - és személyesen Orbán Viktorral - kell felvenniük a harcot, amely - és aki - mindent megtesz, hogy lehetetlenné tegye ellenfeleit. A kedves vezető beszédében megemlítette, leleplezik az összes hazugságot. Kezdhetné mindjárt magával, de persze nem fogja. Ám az ellenzéknek tudnia kell, egy olyan emberrel áll szembe, aki skrupulusok nélkül meghamisítja a közelmúltat. A miniszterelnök szerint »ma ismét közénk lövetnének« azok, akik 2006-ban »puskákkal vadásztak ránk a pesti utcán«. S bár ő is tudja, hogy ez így nem igaz, de a hívőket lehet vele mozgósítani. Mint ahogy azzal is, hogy a jövő évi választáson »befejezhetjük azt, amit 56-ban elkezdtünk«. Leszámítva, hogy akkor ő még nem is élt, a történelmet sem kellene ilyen átlátszó módon meghamisítania. De mit lehet várni egy olyan embertől, aki egy uniós képviselőből is szóviccet csinál (a kommunisták utódai a pufajkát öltényre cserélték, a tovarisokat pedig Tavaresre). Mindez nyilván hat a félrevezetett emberekre. Éppen ezért jelent óriási veszélyt, amire a demokratikus ellenzéknek értelemszerűen reagálnia kell. Meg kell találni a módszereket, hogy ne csak leleplezze a hazugságokat (amire Orbán is felszólította), hanem ezzel szemben megfelelő muníciót adjon azoknak a tömegeknek, amelyek bíznak bennük és valódi változásokat szeretnének.”