„Abba, hogy vajon mit takar a dél-szlovákiai magyar (DSZM?), mint márkanév, és ez vajon elférne-e egy jogurtos dobozon, inkább talán nem is gondolnék bele. A baszkok például megkülönböztetik a baszk termékeket, ők azonban nem újrapozicionálni akarják magukat a nemzetek piacán, mint a Híd tenné, ők eleve léteznek, »csupán« nincs saját országuk. A Híd logikája ugyan jó érzékkel mutat rá arra a kétségtelen tényre, hogy a felvidéki magyarok valóban különböznek az anyaországiaktól, de szerintem hibás az a következtetés, hogy emiatt egy teljesen különálló imázst és márkajelet kellene kialakítani. Nehéz is lenne talán egyetlen szimbólumba összesűríteni Pozsonytól Tiszacsernyőig azt a sokféle régiót, amit a magyarlakta Felvidék magába foglal. A határon túli magyarság szerintem egy olyan kereszt, amellyel együtt kell élnünk, már ha egyáltalán keresztről van szó, de ha a Hídnak sikerül ezt az újrapozicionálást megoldania, konszenzussal, bravó. Én viszont inkább úgy érzem, túl sok marketinges lehet a pártban, ha ilyeneket javasolnak. A nemzeti hovatartozás nem holmi marketingfogás és imázskampány kérdése, bár kétségtelenül az ún. nemzeti oldalon is bőven léteznek erre irányuló kísérletek: manapság a kutyaszar is nemzeti, és ettől egyesek szemében máris ehető. Ám azt a fogalmat, hogy magyar, nagyjából azért mégiscsak mindenki be tudja lőni. Ahhoz viszont, hogy kitaláljuk, mi vagyunk a hobbitok, ez itt pedig a Megye, majd előbb saját agyunkat mossuk át ezzel, később pedig az egész világét, kellene néhány Gandalf. Egyelőre csak Szauron gonosz szemét látom. A Híd javaslata nem veszi figyelembe, hogy minden különbözőség ellenére is magyarok vagyunk, ami egy gyűjtőfogalom, és sokféle csoport tartozik belé. Alighanem egy békéscsabai vagy somogyi sem szeretné különösebben megkülönböztetni magát például egy zászlóval. Szórványban nyilván nem ilyen egyértelmű a helyzet, de kétlem, hogy emiatt valami újat kellene kitalálni, egyrészt ezzel a magabiztos magyarok sohasem azonosulnának, másrészt talán a meggyőzni kívántaknak sem túl vonzó egy semmilyen nagyobb egységhez nem kapcsolódó akármi.
A szimbólumaink megvannak: a zászlónk piros-fehér zöld, a himnuszunk Erkel-Kölcsey, és ha lennének normális jogaink, önkormányzatunk, gazdasági fejlődésünk, akkor senkitől sem zavartatva, tök jól ellennénk Szlovákiában, még lojálisak is lennénk talán. Ha hagynák. A faszomnak se kell új zászló, címer és miegymás egy nyomorult államhatár miatt, kedves Híd, foglalkozzatok légyszíves valós problémákkal, ne az én identitásommal, mert ez nagyjából ugyanaz, mint amikor az MKP vírusozik és vájkál a magyarságomban, csak mert leírom néha, hogy szlovmagy, és nem esek hanyatt Wass Alberttől meg Kövér Lászlótól. Ugyanaz, csak ellentétes előjellel.
A mi pechünk annyiban áll, hogy lett egy köztes határ. ami ugyan elég sok mindenre kihatással van, de a Híd talán tévesen azonosította be például az egyes regionális megkülönböztető jelzések használatának divatosságát, egy gömöri szerintem aligha fogja lecserélni a kocsiján a matricáját DSZM-re (értsd: dél-szlovákiai magyar).”