„Fel lehet hördülni! De hadd hagyjam figyelmen kívül az előírásokat, nem érdekel, minek kell megfelelnie egy településnek ahhoz, hogy főváros lehessen. Szív szerint osztályozok! Miért? Jó okom van rá. Négy éve már, hogy először vettem részt a Mádi Kör kóstolóján, ez volt a mai nagyszabású Furmint Ünnep előszobája. Akkor, három évnyi londoni száműzetés után, ugyan már újra itthon voltam, de lélekben még nem érkeztem meg, nem is nagyon tudtam hol vagyok. Ezt csak az tudja, aki már hagyta maga mögött a hazát.
Nehéz volt visszatérni, mert Budapest kegyetlen hely. Mádon azonban tárt karokkal és komoly borokkal fogadtak. Sőt, még a kezemet is megrázták. Szavakkal nem mondták, de éreztem, helyem van itt, és itthon. Tudták és ma is tudják Mádon, hogy nehéz időkben Hegyalján erősebben dobog a nemzet szíve. Még ha csak egy megfáradt vándorlélek visszafogadásáról is van szó, akkor is bizonyítják ezt. (...)
Vasárnapra Mád elcsendesedett, a Rákóczi utca standjai kiürültek, a színpadokat lebontották, csak a szív maradt teli az örömmel, hogy a furmint erejével és számtalan arcával itt valami nagyon komoly épül, ami visszaadja a reményt, hogy Budapesten túl is van élet. De micsoda! És ez itt, csak egy töredékes riport volt egy nagyszerű hétvégéről, de ebből is érezhető talán, hogy Mád az én szívem számára miért Magyarország borfővárosa.”