Kijárat Európába

„A nacionalista rémálmok kora lejárt, ha azt akarod, hogy legyen jövőd: gondolkozz Európában! A nemzetállamok kora véget ért, nemzetállami szinten egyetlen nagy problémát sem lehet megoldani azok közül, melyek a jövődet fenyegetik. Sem a gazdaságiakat, sem a társadalmaikat, sem az ökológiaiakat; sem az adósságcsapdáét, sem a krónikus munkanélküliségét, sem a menekültekét, sem a népek és kultúrák együttéléséét, sem a rasszizmusét, sem az emberi jogok védelmét, sem a természetpusztításét, sem a globális felmelegedését, sem a túlhalászásét, sem... A nemzetállami öncélúság, önzés, önérdekvédelem a legközösebb, legegyénibb és legönösebb érdekeinket fenyegeti, és – tehetetlen lévén a kor nagy kihívásaival szemben – egyre bénultabbá, versenyképtelenebbé, jelentéktelenebbé, szegényebbé teszi Európát. Integráció vagy halál!

Küldd el a fenébe a nemzetállami provincializmusba beleszáradt politikusokat, rúgd félre a rasszista szélsőjobbot, adj valódi hatalmat, erőt, legitimitást az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, lökd előre Európát a föderáció felé, szervezz nemzetek feletti akciókat, mozgalmakat, közéletet, s amikor az Európai Parlamentbe választasz képviselőt, ne úgy válassz, mintha az állami parlamentedbe választanál, ne francia, német vagy magyar állampolgárként, hanem Európa állampolgáraként viselkedj!

Nagyjából ezzel fordulnak a Europeans Now mozgalom alapítói, Daniel Cohn-Bendit és Felix Marquardt Európa fiataljaihoz. Az egyik alapítót, az örökifjú (maholnap hetvenéves) Cohn-Benditet jól ismerjük. Egykoron antikapitalista, antitotalitárius, antileninista, a mi ’56-unkért lelkesedő, Marxot részben követő, részben bíráló anarchista forradalmár volt; jó ideje pedig a liberális kapitalizmus kereteibe beletörődő, mindenekelőtt szociális, ökológiai és emberjogi szempontokat követő radikális reformer. De mindig is szenvedélyes antinacionalista volt, és a civil politizálás apostola.”