„Gyurcsány Ferenc bajkeverő és egységrontó képében tűnhet fel. Ahogy Bajnai Gordon és Mesterházy Attila komoly mosollyal bejelentette, hogy megállapodott, Gyurcsány azonnal bevillant a képbe: hova a nagy öröm? Nem egy lista lesz az ellenzéki oldalon, hanem minimum kettő, mert jön a DK-é is, és a közös jelölteknél sem lesznek olcsójánosok.
Belülről nézve nincs mit csodálkozni. Senki sem gondolhatta, hogy volt minisztere és egykori helyettese nélküle és korántsem a javára kötött megállapodását Gyurcsány Ferenc felállva fogja tapsolni, és csak annyi kérdése lesz, hogy van-e szükségük az uraknak valami segítségre. Hogy megnyugodva rögzíti a tényt, mely szerint az ellenzéki kettős szövetség egyik közös nevezője az ő kormányzásának radikális elutasítása? Hogy gesztusból csak kellemetlen jut neki két korábbi munkatársától.
Egy nála jóval kevésbé temperamentumos ember sem mondaná erre azt, hogy hát igen, közeleg az ősz, lám, ilyen a csendes elmúlás. Ahogy épp a múlt és az ambíciók alapján sem gondolhatta senki, hogy az MSZP és az Együtt úgy állapodik meg, hogy onnan kezdve a választó türelmetlenül csak a napokat számolja, hogy mehessen szavazni, mert magával ragadja az elöl futók lendülete. Minden természetesen alakul a politika – vagy bármiféle hatalomról, befolyásról szóló tevékenység – belső logikája szerint.”