„A Holokauszt fogalomkörének elüzletiesedése világszinten már jóval korábbról megfigyelhető, kezdve azoktól a végtelenül sematizált holywoodi mintára készült filmektől, illetve a mindenhová beszüremlő áthallásaiktól, amelyeket a befogadó már pusztán a bizarr és a borzalom átélésére használ anélkül, hogy a tényleges történelmi valóságra vonatkoztatná. Ugyan hogyan is lehetne komolyan venni például a Náci zombik, vagy az IronSky című filmek mondanivalóját. Ennek a jelenségnek kitűnő parafrázisa és kritikája különben a Tarantino-rendezte Becstelen brigantik. Emiatt sem lehet a számítógépes játékok virtuális világában náci tisztek vagy stratégák bőrébe bújt tiniket automatikusan rasszistának tekinteni. Számukra ez díszlet, pusztán egy kerettörténet, mint annyi más.
Sokkal súlyosabb jelenség azonban az, ahogyan a szocialista és liberális érzelmű értelmiség használja(ki) a Holokauszt-ütőkártyát. Ez ugyanis már nem a szinte mindent a kínai gagyi szintjére süllyeszteni képes gátlástalan, hatásvadász média felszínes világa. Érthetetlen miért is rémüldözik a liberális közösség a Holokauszt-témája iránti (látszólagos) érdektelenség láttán, mikor napi szinten használja az önkényuralmi rendszer, fasiszta, náci, terror kifejezéseket a legérdektelenebb ügyekben. Említhetnénk itt a kitűnő nácitempó kifejezést, amit legújabban gyártott számunkra az Amerikai Népszava.”