„A gazdasági összeomlás közvetlen veszélye és a békés hatalomváltás esélye időben pont egybeesett. A társadalom önvédelmi reflexe ekkor már – az utolsó pillanatban – működött. Hazugrágrémestül, ciántablettás tulokostul kiselejtezték a kártevőket.
A csődtömeg a demokratákra nehezedett.
Az elkorhadt kerítéseket nem tudták kolbászból újrafonni egyik hónapról a másikra. Ezért a szélsőség kiélezte populizmusát – külföldi tanácsadók kovakövével. De a populizmus éle nem fogott. Lakájcsőcseléke mögé szorult a Hazugságrém és a ciántablettás tulok.
Frusztráltságuk agressziót csiholt pszichéjükben.
Egyre ingerültebben fröcsögtek, mind dühödtebben hőbörögtek. És populizmusukhoz mindig megkapták a mikrofont és a kamerát. »Kikre utalhatott a Hazugságrém?« – napokig tartotta lázban a társadalmat a főkérdés.
A korlátolt média-túlbuzgóság a kezükre játszott.
Infantilis belső veszekedésük heteken át tematizálja a képernyőt. Azt sugallják a képek: közülük lehet választani… Ki a kevésbé visszataszító – ő kapja majd a voksokat.
A haramiák visszatérésre készülnek.”